Egy apró kis fehér virág,
az út mentén szerényen,
rohanó autók kormos füstjének ölén,
csak úgy magának virult.
Néhány bogár arra járt ugyan,
fehér szirmain pihentek,
majd tovább álltak,
hisz ez az út a semmibe vezet,
sivár, puszta és kietlen.
Mégis, olyan szép.
Eső mosta arcát napsugár szárítja,
harmat-csepp könnyében,
szivárvány lebeg,
és szomorú, ha takarják előle a fényt
komor fellegek.
Szegény kis virág, észre sem veszed,
az idő elrohan melletted,
szirmodat vesztve lehajtod fejed,
az elmúlás por-vánkosára.
Egy virág-lélek lebeg,
tócsák tükrében még látni véli magát,
ott az út mellett, autók kormos füst-ölén,
talán csendesen sírdogál.
Csak egy apró virág
By harcsa
20 hozzászólás
Szia harcsa!
Gyönyörűnek találtam versed. Nem csak természeti, hanem emberi szemszögből is, és az utóbbi nagyon megtalált, gondolkodtatott.
Szeretnék a virág helyében lenni még akkor is, ha az idő rohan, a halandóság pedig törvényszerű. Ha halni kell, akkor csakis így: szerényen, fehéren, tisztán. Érdemes ezért könnyeket is ejteni.
Ha a szépséget csak egy ember is észreveszi, az jó, viszont a szépség nem a külső, hanem éppen az a belső érték, amit megfogalmaztál.
Nagyon tetszik a versed. Mélységről, tanulságról árulkodik. Olyanról, ami engem is gondolkodásra serkent. Gyanítom, hogy ez volt elsődleges célod.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindig meglátod az írásaimba a lényeget, hogy valójában, még ha burkoltan is, de miről szól.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Virágról, virágnyelven!
Ezt megírtad mesterien…
Kedves Dóri!
Örülök ha tetszett.
Üdv: harcsa
Csodaszép,´napsugát szárított,harmat csepp-könnyében´…
íródott versedre gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm.
Üdv: harcsa
Gyönyörű a versed kedves harcsa !
Légiesen könnyed, mégis elgondolkodtató…
Szeretettel gratulálok : Zsu
Kedves Zsu!
Annak is szántan, mert többről van szó, mint egy kis virágról.
Örültem neked.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Mélységes alázatot hordoz a versed, amit egy apró virág testesít meg, amint "csendesen sírdogál". Gyakran mi is csendesen sírdogálunk, s ezt csak az igazán nemes, tiszta szív veszi észre. De ott a "kormos füst", vagyis az emberi ármány, ami beszennyezi az ártatlanságért esdeklő lelket. Gyönyörű párhuzam, gratulálok!
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Jól látod, teljesen igazad van. Valójában egy emberi sors bújik meg a kis virág árnyékában.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Minden mulandó.Még a híres embereket is elfelejtik egyszer.
Ági
Kedves Ági!
Igazad van, elmúlik, elfelejtjük, de mind ez, attól is függ, hogy a kép, a látvány, a találkozás mennyire vésődik belénk.
Örültem neked.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Most annyira érzékeny a lelkem, hogy kicsordultak a könnyeim, ahogyan olvastam ezt a csodás költeményedet.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm.
Örülök hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Szia!
Nagyon megfogott a halandóságról írt versed. Szép képeket festettél. Köszönöm az élményt! üdv hundido
Kedves hundido!
Örülök ha tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Ez a sorsa minden élőnek: egyszer elhervad, aztán eltűnik… Nagyon tetszik "az elmúlás por-vánkosa", és egyébként is nagyon érzékletesen adod vissza az elmúlás szomorúságát.
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Igazán nagyon szép verset írtál egy szerény poros útszéli virágról…
Megsajnáltam, hogy végül "ott az út mellett, autók kormos füst-ölén, talán csendesen sírdogál".
Szegény virág, többet érdemelne, de olyan a világ is, hogy nem érdemek szerint osztja a javakat.
Tetszett a versed, szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Igazad van, a kis virág többet érdemelne, de minden múlandó, talán csak a füst örök.
Örültem neked.
Üdv: harcsa