Csak egy szó,
Mely kézzel meg nem fogható,
Amely elszáll és halandó,
De mondani, hallani oly jó.
Csak egy éj…
És szívünkben kigyúlt a fény.
De mások világa sekély,
És reggelre véget ért a kéj.
Csak egy csók,
Az utolsó, amit kapok,
Otthon várnak már tárt karok.
Otthon? Köztük egyedül vagyok…
Csak egy név;
Ennyi maradt és a pár hét,
Amikor együtt voltunk még…
Mostanra mindez fájó emlék.
Csak egy, Te!
Más nem kell többé sohase!
Béke kedves szerelmese,
Hová tűntél? Hol jársz? Mondd, merre?
Csak egy érv!
Halálod kellett…? De miért?!?
Ölem gyönyörű terhe kér,
Halni nem… élni, élni kell még…
Csak egyszer
Élek és szerettem, egyszer,
De mikor majd felnövekszel,
Rájössz, szíved a legszebb ékszer.
Csak egy kép:
Te leszel, ki helyünkbe lép,
Kinek nem veszik el egét…
Gyermek, visszaadod a reményt!