Gyorsan száguld a vihar,
kavarja a port, füstöt.
Nap riadtan bújik el,
már varjú sem fúj kürtöt.
Metál színű az égbolt,
álmosító az idő.
Ezüst fények cikáznak,
Tán hasad a lepedő?
Aztán hirtelen csönd lett,
vonulót fúj a felleg.
Kikandikál a Napfény,
lepkék is szárnyra kelnek.
Szomjasak a fák, bokrok!
Esőért könyörögnek.
Csak egy cseppet, egy cseppet! –
Hallod? – Reményt dörögnek!
2 hozzászólás
" Aztán hirtelen csönd lett,
vonulót fúj a felleg.
Kikandikál a Napfény,
lepkék is szárnyra kelnek.
Szomjasak a fák, bokrok!
Esőért könyörögnek.
Csak egy cseppet, egy cseppet! –
Hallod? – Reményt dörögnek! "
és ismét a második résztől nyílik ki a versed, a hirtelen hangulatváltástól. Addig rendre altatsz. Tudatos? nem tudom, de hatásos, az biztos. 🙂
üdv: Grey
Kedves Grey! Köszönöm szépen kedves szavaid, s a pozitív megerősítést! 🙂 Zsuzsa