Néha már egy kis csekélység
legnagyobb örömet adja,
nekem ez a kis bölcsesség
a mindennapi tettem alapja.
Köszönöm azt, hogy ismerlek
neked barátod lehetek,
ilyen nagy művészlélekel
útadon veled mehetek.
Elhagyott úton haladunk
szivünk tele van reménnyel,
néha egyedül maradunk
fájó kétségbeeséssel.
Sokan nem értenek minket
mi az mi minket tovább hajt,
bocsássák meg vétkeinket
költő mindig csak jót óhajt.
Ő szeretné ha szeretnék
annyit szeretne még mondani,
amit ír, ha azt megértenék
mert ő, sohasem akar ártani.
De néha magát sem érti
nem az lett amit elkezdett,
kinek és amit le akart írni
az a végén, egésszen más lett.
Ekkor ő újbol elkezdi
az rosszabb lesz mint az első,
de gyorsan be is fejezi
nem lesz egy boszorkány seprő.
Nagy verset akart ma írni
csak egy kicsi lett belőle,
nem tudott magával bírni
nincs is már semmi jövője.
De ez az apró semmiség
az olvasóknak megtettszett,
ezért néha egy kicsinység
többet ér mint a nagy tettek.
6 hozzászólás
Ez tökéletesen így van, kedves Tóni…
Velem is előfordul egyébként, hogy más sül ki belőle, mint amiért elkezdtem…:)))
Kedves Irén!
Balla D.Károlytol olvastam:
"Ritkán születik jó vers, ha a költő az üres papírra legelőször a saját nevét írja fel."
Így van ez minden verssel is. Amikor már a vers elején arra gondolunk, hogy egy olyan verset írjunk, ami egy nagy vers lesz, amelyik mindenkinek tetszeni fog, abbol ritkán lesz valami. Amikor azonban azt írjuk le amit a szivünkkel érzünk, azt az olvasó is a lelki szemeivel olvassa, és ha valamilyen érzést ki tudott váltani belőle, akkor megérte, hogy megírtuk azt a verset. Ha azonban, amikor a kritikusok, a legszebb szavakkal dicsérik versedet, akkor tudhatod a versed megfelelt a szépirodalom tanitott szabályainak, de hogy az emberek szivét megérintették e az írottak, az még kérdés.
Nállam a versemre kiváltott érzések leírása többet jelent mint a legjobb tehnikai kritika.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az első 5 versszakot teljesen átérzem. Nagyon ismerős érzés. Sokunk nevében beszéltél.
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
A mai ember a nagy csodára, a nagy örömre várva, észre sem veszi mennyi kis öröm és csoda elmegy melette, az nélkül, hogy ő egyáltalán tudomást vett volna róluk. Ez a modern ember legnagyobb hibája, még mindig sokan nem jöttek rá, hogy a mi életünket a kis örömök, a kis csodák teszik széppé, és azok a fontossak egy boldog emberi élethez. Néha egy kis mosolynak, egy barátságos szónak, egy majdnem világot megváltó következményei lehetnek, de olyan soka vannak akik e lehetőségem, még mindig nem fogták fel. Én is néha teszek fel olyan kérdéseket, amit talaán nem is volna szabad, de rájöttem, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával, egy egésszen más fényben látom a saját életemet is. Talán néha azért is fontossak ezek a kérdések, hogy az ember korrigálja a befagyott nézeteit. Talán…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A kis örömökbő lesznek a nagyok. Rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e. A szívvel-lélekkel megírt vers eljut az olvasóhoz.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Igen, csak nagyon sokan várnak a nagy örömökre, és észre sem vesszik mennyi kis örömöt vizzsa hozhatattlanul elszalajtanak.
Köszönöm szavaidat, és
üdv Tóni