Csak egy nap az élet

Csak egy nap az élet,
és minden belefér.
Születtél a nap első sugarával,
az ember büszke tudatával.A fény, a meleg egyre több lett,
nőttél, a világ egyre nagyobb lett.
Ahogy az első szó megjelent ajkadon,
te lettél önmagad azon a hajnalon.Ízlelgetted, kóstolgattad,
mint reggelit, az életet,
evés közben jön meg az étvágy,
így történt veled.

Fejest ugrottál, mint forró levesbe,
sokszor megégetted magad,
majd rájöttél, hogy le is kell
hűteni olykor a vágyakat.

Rájöttél, hogy a tortát
nem mindig habbal kapod,
hogy a kávé sem mindig
íztelen, fekete szurok.

Rájöttél arra is, mi az, szeretni,
mit jelent, ha a társ
nemcsak a boldog perceket,
de a rágós húst is felezi veled.

Most már nem sürgeted
az asztalt csapkodva,
mikor teszik eléd, hol az ebéd,
mért nincs még vacsora.

Tudod azt is mélyen,
hogy egyszer eljön a pillanat,
mikor a sötétség nem ereszt többé
feléd éltető sugarat.

Ám addig is
minden villanásnak íze van,
s a jó ízt megtanultad becsülni,
egyben tisztelni

a szakácsodat, az életet.