habókos vagyok
gondolják sokan
furcsa agyú
tétova roham
buborék függ
szám sarkában
semmi nyálam
ajkam kiszáradt a
rőt palástban
vérem nedve
is csak csörög
törött ágakat
fáradtan lököd
egy pökhendi
meg kiröhög
vacak az írásod
megmondom én
roppant gyorsan
kínos a sírásod
a csupasz fasorban
eres levelekben
több az élet
kínrímek hada
téged éltet
nyavalya törje
ki ceruzát hegyét
tintát ne adjon
neked a remény
zárja széfbe
Apollón ihleted
lírai éned
a dobozon
kint reked
leheleten függ
léted apró szára
gyökerét fonja köréd
asztalodnak lába
béklyózza karod
ólomsúly öledbe
csak ne írjál több
szakaszt a könyvedbe