A szavaid közti csend az én otthonom. A pillanatnyi némaság, mely felém oson. A tétován pislákoló tűz lenge füstje, Egy lélegzetvételnyi lét kongó űrje. A mindenség határán álló gondolat, mert belőled nekem már csak ez maradt.
2 hozzászólás
Szép, kifejező sorok.
Köszönöm Kedves Druszám!