Különös érzések keringenek bennem,
Rád gondolok, és érted zakatol szívem.
Behunyom a szemem, de mégis látok:
Épp az álmok világa fölött szállok.
A rózsaszín felhők közül lepillantok.
Egy apró tisztás, s látom csak mi állunk ott.
Szemembe nézel, és megfogod kezem,
Rám mosolyogsz, és kimondod a nevem.
De dörren az ég, s kinyitom a szemem,
Remegő kézzel letörlöm a könnyem.
Fáj, hiszen rájövök, mindez csak egy álom.
Bár valóság lenne! Csak ezt kívánom.
9 hozzászólás
Nagyon ügyes vagy! Kívánom, hogy teljesüljön 🙂
Köszi! 🙂 remélem teljesül ^^
Kedves Dusi versed nagyon szép.Kivánom, hogy álmod valóra váljon. Gratulálok.
köszönöm szépen!! Rajta vagyok az ügyön … ^^
Szép vers Dusi! ,) utálok felkelni ha szépet álmodok, és utánna meg egész nap szerelmes vagyok :S 🙁
Szia! Verseid közül ez volt számomra a legkedvesebb (eddig). Folytasd tovább, írd ki magadból a gondolatokat! Tetszik nagyon! Üdv: Andika
Kedves Dusi!
Ezt a fajta vágyakozást sokan átélik, de szerintem 99,99%-ban eljön a "vágy tárgya":))
Igazán jó vers, nagyon tetszett!
Gratulálok!
Üdvi:d.p.
Kedves Dusi!
Gyönyörüen fejezted ki fájdalmas vágyódásod! Nagyon szép verset írtál!
Szeretettel: Falevél.
Kívánom, hogy ez az álmod váljon valóra!!!