Szép kamaszévek jöttek elő megint
Alföldi papucsban, s babos kendőben,
rekedten, rockzenéket énekelve,
s egyszerre mintha földből kelne legyint
rám a következő generáció…
S mondtam nékik, menjünk igyunk egyet már,
hisz közelebb az ég és a láthatár
is tisztább lett, s csak nézem az álmodó
gondolatokat, s már tudom, hogy alszom,
valahol a túlsó parton Te is vársz…
Elképzelt koncerteken csápolok még,
de azt hiszem ilyen nem is volt csak vágy
ez az egész… és eltűnődöm, vajon
ismerjük mi egymást, vagy csak képzelet…?
8 hozzászólás
Kedves András!
Nagyon mély gondolatok!
Gratulálok.sailor
Köszönöm szépen, kedves Sailor!
Nocsak!
Egy remek! Egy gyöngyszem!
A vesszőket azért kiraktam magamnak.
András! Ez olyan nagyon, nagyszerű!
Gratulálok: Ildikó
Örülök ha tetszett, kedves Ildikó!
Magam is rájöttem,. hogy érdemes lett volna elbíbelődni kissé a vesszőkkel,
de siettem nagyon, nos majd legközelebb:)
Köszönöm figyelmedet!
Üdv András
Kedves András!
Szépen leírtad képzeleted játékát!
Néha nehéz pontosán érzékelni a határt,
Mi a való, s mi csak álmodozás…
Köszönöm, hogy ismét elgondolkodtattál!
Tetszett, ismét egy hozzád méltó írás!
Szeretettel gratulálok hozzá!
Köszönöm szépen kedves Dóra!
Kedves András!
Elhoztad a kamaszéveimet.
Tetszett.
Kôszönöm!
Szeretettel:Edit
Örülök ha tetszett, kedves Edit!
Üdv András