Csak lenni
gondolat nélküli semmittevésben,
járni csak
lépések nélkül, ahogy régen,
odaérni mindig pár percet késve csak,
látni érkezni magamat.
Ott lenni akkor is,
ha fáj, hogy nem lehet,
adni akkor is,
ha tudom már nincs kinek.
Érezni simulva, átfogni illatod,
hinni még akkor is,
ha ott most csak én vagyok.
Csak várni
csukott szemekkel hangtalan,
várni arra is
mi tudom már messze van,
bízni csak abban
mi nincs sosem,
akkor is hinni
mikor a szándék nincstelen.
Ülök a parton
csak folt vagyok,
átfolynak rajtam a nappalok.
Kavicsok csobbannak csendesen,
csak lenni akartam
valahol azt hiszem
4 hozzászólás
Lelkemnek ismerős érzésekkel teli "szeretem verset" olvashattam Tőled, köszönöm az élményt! szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Kedves öregsam!
Nagyon gyönyörű a versed lágysága, a belenyugvó néma vágyakozás, annak az elfogadása, hogy, ami elmúlt az elmúlt. Örülnék, ha én is át tudnék élni ilyen mély belenyugvást.
Szalai Mihály
Ezzel a verssel ott vagy mindenhol, teljes képet adtál. A határozatlan zárás, szépen emelte ki a vers végén az érzést bennem, anyagtalan lebegéssé oldotta a képeidet. Nagyon szép rímekkel, sajátos belső ritmussal hoztad, öröm volt belefeledkezni.
aLéb
Köszönöm a hozzászólásotokat.