Amint látod, hallható,
hogy érzem azt, mi nem való:
a jó, a szó, a tó, a ló,
csak az Ó-val mondható.
Mondanám én Ő-vel is
Á se lenne túl hamis.
Ha Ú-val írnám jól szólna,
de értelme, az nem volna.
Félni, azt én nem merek.
Féljenek az emberek!
Iskolába nem megyek,
csak nehogy ember legyek!
Ember írtja önmagát,
semmit se hall, nem is lát…
Óvodába sem megyek,
csak nehogy ember legyek!
Hazug ember sose hisz,
ami engem sírba visz.
Megszületni sem merek,
csak nehogy ember legyek.
4 hozzászólás
Kedves Bálint!
A cím fogott meg először, aztán a gondolat, amit végigvittél. Csak az a kérdés 'ember' nem akarsz lenni, mint lélekkel rendelkező valaki, tehát nem akarsz 'emberebb' lenni a többinél, vagy ember nem akarsz lenni, mint létező. Bocs, hogy itt filozofálgatok rajta, de én általában épphogy ember szeretnék lenni, tehát 'emberebb' az embernél.
A rímek, szótagszámok rendben vannak, hát még a megjegyzés a végén. Öt.
Réka
Érdekes ötvözet a gyermekvers és a filozófiai tartalom között. Én úgy érzem, itt inkább arról lehet szó, hogy az az ember nem akarsz lenni, aki pl. háborúzik, elk***ul, stb. Viszont az ember félig isten, félig állat, rajtunk múlik melyiket érvényesítjük.
Üdv
Két irányba haladsz az időben, időgép sem szükséges hozzá:) Lehet, hogy nem etorzulásról szól, hanem az önvédelemről az eltorzulás ellen…:)
Kedves Cila!
Igazad van! Mindannyian tartunk az eltorzulástól, de talán maga a félelem sem mást, mint egy út a torzulás felé…
Üdv: Bálint