Had legyek én a vihar, én a fergeteg!
Ki bármikor megdobogtatja szívedet.
Had legyek én a mindened,
Ki nélkül tudod élni nem lehet.
Kivel táncolnál forrón, minden éjszaka,
S kivel vonz egy fülledt éj szaga.
Ki meghallja a némaságba suttogott szavaid,
Ki érted megszólaltatja a szív dalait.
Ölelj át némán, s csókolj kedvesen,
Remeg mindenem, de ugye érzed kedvesem?
Kivel hiányzik az éj…
S kinek dúdolod haza várlak ne félj.
Kinek tartogatod szerelmes mosolyod,
S ki kérdés nélkül tudja, neked pont jó vagyok.
Kihez még egy búcsú csókra sietsz,
S egy könnyet elmorzsolsz ilyen még sok lesz.
Kivel együtt mondod szeretlek,
De már megtörtént ez vajon igaz lehet?
Hogy én vagyok az akiről írtam?
Mert, te vagy nekem a romboló, édes álmot hozó,
Erős csókkal marasztaló, új életet adó.
Ez mind te vagy, minden miről írtam,
S ízlelgetem a szót mit talán mondtam már eleget,
De neked tudni kell, mond s így lesz kész a remek.
S azt mondta, hogy ….
2 hozzászólás
Irigylem azt akihez a vers szól! Keveseknek van szerencséjük, hogy ilyen szeretettel gondoljanak rájuk, hogy ezt érezzék.
Gyönyörű, tiszta érzelmek húzódnak meg a sorokban.
Csak gratulálni tudok, és azt kívánom legyen mindig így! Ez a vers úgy ahogy van, csodálatos.
üdv
Szellő
nagyon szeretlek
b.