Az éjszaka hűvös fuvallat ébreszt,
redőnysötét a csend szobám falán,
felülve hallgatom, s nem értem én ezt;
mi ért, miért, az angyalok talán,
vagy érdemem szerint legyint az ördög.
Előbb, amint a falra festeném,
bubis vizet füles pohárba töltök,
s gondolkodom; itt észak-Pesten én
vagyok az egy pokolra, mennyre képes?
Nem vagyok talán se jó, se rossz,
de bennem és a rosszban ott a két „s”…
ha a végső állomáson átrakodsz,
meglátod majd, a mérleg merre billen…
káromkodnék, de visszatart az illem.
Csak reggelig
By aLéb
8 hozzászólás
Kedves aLéb! Tetszik! Hic ez nunc indítás és a magadnak feltett sorsbeli kérdés, majd a végső állomás és a mérleg zárás. Tisztelettel. santiago
Köszönöm, Santiago, örömmel olvastam a véleményed “itt és most” 🙂
aLéb
“ha a végső állomáson átrakodsz,
meglátod majd, a mérleg merre billen…”
Igen.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb!
Tetszik, amint füles pohárból kortyolod a lét, s az elfogy, mégis mesterien hömpölyög tova a remek zárásig.
Bravó!
Barátsággal, Imre
Örülök, ha tetszett, Imre!
Barátsággal: aLéb
Ismerős képek, csak a víz “mentes”. 🙂
Amikor egy túlhajszolt nap fáradalmai átnyúlnak az éjszakába, ilyen gondolatok születnek. Azt hiszem, sokan magukénak érezhetik a mondanivalódat, könnyű belehelyezkedni, átélhetően hozod a belső feszültséget, dilemmákat.
A “Nem vagyok talán se jó, se rossz” sor megállított, kerestem miértjét, aztán rájöttem, hogy a 11-10-es szótagszámok közé 9-esként került. Lehet, hogy ez az oka.
Úgy érzem, hagytál még megoldásokat, de remekül felépített elmélkedő szonett, ütős zárással. Külön kiemelem, hogy a 11-11-es kimenetel még súlyosabbá teszi.
Nagy örömmel olvastalak, aLéb. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm a figyelmes és beleérző olvasást, Kankalin, örülök, hogy minden részletre kiterjedően, a vers technikai elemeire vonatkozóan is leírtad a gondolataidat. Hát ez jó száraz lett, bocs, lényeg, hogy nagyon örülök, ha belemászol a versekbe, szerintem fontos. Köszönöm szépen!
aLéb