Csak sírni akartam,
Fényeket látni.
Elmenni nyugodtan,
Elmúlást várni.
De felkeltett az élet,
Utálom is érte.
Eldöntötte helyettem,
Az életemet kérte.
Bánatomba fagytam,
Melegben, hidegben,
Álmot állomáson,
Reménytelen kerestem.
Bársonyos könnyköteg,
Útjaimat követi,
Értéketlen rengetek,
Mi lelkemet övezi.
Csak sírni akartam,
Magamban egyedül.
Fényeket látni,
A lelkemen keresztül.
2 hozzászólás
Szép-szomorkás versed is tetszik.
Üdv.
Szép. Emberi. Természetes.Tetszik.