Szememben rejtőző könnyek ülnek,
Pilláim takarják, de csak gyűlnek,
Nem látja senki sem, de ott vannak,
Csillogó szemeim mosolyognak!
Remegő kezeim összefűzöm,
Szétszakadt szívemet összetűzöm,
Vágyaim csendesen eltitkolom,
Énnekem panaszra nincsen okom!
Mégis, ha ébredek üres ágyban,
Könnyeim peregnek, miket zártam,
Rejtőző, eltakart könnyek futnak,
Kezeim, s szívem is, széjjelhullnak.
Csak egy nap kellene, nem küzdeni,
Csak egy hét mi hiányod nem üzeni,
Csak idő, hogy nélküled ne legyek,
Csak Te kellenél, hogy szeresselek!
7 hozzászólás
Szép vers, tele vágyakozással ! Tetszett !
szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy itt jártál, és örülök, hogy tetszett.
Szeretettel Era
Kedves Sherika!
Nagyon szép érzéseidre,gondolataidra
gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy itt jártál és megtiszteltél véleményeddel.
Üdv Era
Kedves Era! Szép, szerelmes vers…átérezni a sorokban bújkáló bánatot. és vágyakozást. Tetszett! Üdv: én
Kedves Bödön!
Örülök, hogy itt jártál, annak még jobban, hogy tetszett is.
Üdv Era
Kedves Era
Nekem is van egy versem hasonló címmel. Kíváncsi voltam arra, hogy te milyen tartalommal töltötted meg a versed. És nagyon tetszett.
Szeretettel Ági