Ráfeszül a fáradt, esőverte csend
a fémízre nyelvemre száradt számban.
Minden jó talán a tengerpartra ment;
engem itt fog az elvbe fáradt számtan.
Húzni kell, ha térdig esővízbe ver
a ma, vagy lángvörösre süt a holnap,
húzni kell, szorít a tánc, tudod, haver,
a válladat rogyásig megpakoltad,
úgy futnál, mint rég, a lépted száz öles,
álmaidban, éjjel könnyedén veszed
a távokat, de csitt… a fény kis titkaidba les
száz szemével, és elveszted az eszed,
húzni kell! esőben, sárban, napra nap…
s nézem csak ahogy te, sors, továbblököd
a hitbe; lesz még egyszer sokkal boldogabb,
a könyvelőt, postást, sofőrt, virágkötőt…
18 hozzászólás
Nagy-nagy letargiát érzek ki versedből.
Ez olykor elkapja az embert, de nem szabad, hogy térdre kényszerítse, mert "húzni" KELL.
Pont így, szusi, ahogy írod! Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A cím óvatosan noszogató, enyhén, de tényleg csak enyhén pozitív. A vers nagyon jó, mindazok mellett, hogy a kifejezések életuntságot és fásultságot sugallnak, gondolok itt az eőverésre, a fémízre, a kiszáradt szájra. Megfogant bennem egy kérdés: tényleg húzni kell? Megmozgattad megint a fantáziám. 🙂 Elgondolkodtam a futáson. Azt hiszem, sokszor az agy blokkolja a tényleges teljesítményt, ezáltal kishitűek leszünk. A "száz öles léptek" ma is ott vannak, csak elnyomva.
A versed beletörődést közvetít, de kapaszkodást is, hitet. Az utolsó kettő nagyon fontos, mert amíg az létezik, addig bizony képes vagy "száz öles léptekkel futni". 🙂
Próbáld ki! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Részben sajátélmény, részben "közvers", amit itt olvastál. Talán a társadalmi része fontosabb, lám, Te is elgondolkodtál, tényleg kell-e, tudsz-e futni még, vagy mi az, ami meggátol? 🙂 A biztatást köszönöm.
aLéb
Nehéz gondolatok…
Mit is lehetne írni alá, ami nem közhelyes? Most megfogtál verseddel!
Csak gondolkodom, gondolkodom…
Gratulálok!
Szeretettel: Tünde
Köszönöm, hogy itt jártál, és megfogott a vers, Tünde 🙂
aLéb
A mókuskerék, az ezerszer elátkozott mókuskerék…Lehet, ha nem lenne, akkor sem lenne jó! Talán kell is, hogy legyen? Nem tudom, de versed "jól húz", az biztos!
grat
leslie
Kösz, Leslie. Fene tudja, kell, mert ha nincs, még rosszabb, de a reménytelenség fáradtságát egyre több emberen látom. Örülök, hogy olvastál, köszönöm.
aLéb
Kedves Aléb!
Az élet már csak ilyen. Csak tovább, mindig húzni kell… cipelve mindent, jót is rosszat is. Ott és akkor ahogyan jön és elfogadni úgy, ahogy van ha néha nehéz is.
Szépen leírtad ezt a korral járó csendet, ami idővel ott motoszkál az ember fejében. Persze lehet félreértelmeztem, ám a versed nekem most ezt idézte gondolataimban.
szeretettel-panka
Panka, nagyon örülök, hogy leírtad azt, mit keltett benned a vers, mert ez bizony így jó. Köszönöm, hogy itt jártál, és "vetted" a verset.
aLéb
Hú, ez nagyon nagy, ez klasszikus. nem is tudok mit írni. Tökéletes verselés? Tiszta szép képek, képek, melyekből újabb asszociációk támadnak? Nagyszerű gondolati vonalvezetés?
Elkápráztattál! -én
Bödön, örömmel olvastam a hozzászólásod, köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb!
Versedből az örökös "húzni kell" fáradsága sugárzik. Azért némi fényt, egy kis reményt is érezni az utolsó versszakban. Formailag, szerkezetileg és tartalmilag egyaránt nagyon jó versnek tartom. További jó alkotómunkát kívánok!
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm szépen, Zsóka!
aLéb
Kivételesen előbb elolvastam a hsz.-ket is. Kíváncsi voltam, hogy mások is uygan azt az érzést olvassák e ki a versedből. Találkozott a véleményük az enyémmel. Fáradságot, tompultságot, és letargiát olvasok ki a sorokból. Sokat olvastam Tőled. Nem igazán emlékszem, hogy apátiával átitatott írásoddal is találkoztam volna. Az jó, hogy van még több arcod is, mint ismerek, csak ne uralkodjon el rajtad. Tetszik a versed, de ezt már sokadszor írom. Azért nem baj, ha Te is tudod.
Baráti üdvözlettel
Zoli
Zoli, nagy örömmel láttalak a versnél, mindig megtiszteltetésnek veszem, ha erre jársz és itt hagyod a véleményed. A vers tartalma… bizony néha összecsapnak az ember feje felett a hullámok, de hát harcra fel van, nem lehet lengetni a fehér zászlót :-).
Köszönöm szépen, hogy olvastál!
aLéb
Szia! Mint hullámhegyek s -völgyek között kapálódzó könyvelő, elismerésemet kell nyújtanom feléd 🙂 Az életben az a szép, ami a legőrjítőbb is: az örökös "még ezt megcsinálom, aztán jobb lesz"-érzése, ami továbbvisz, hogy aztán újrakezdjük előről az egészet. Nekem ez a gondolat jutott eszembe a versről.
Hanga
Szia Hanga! Örömmel láttalak, és köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat 🙂 Jól érzed, bizony 🙂
aLéb