"Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este."
A te szívedben kerestem én magamat szeretve.
Mért vesztem felejtésbe, mért nincs válasz több kérdésre,
mért hagytuk ködbe szállni… bennem esendő vétségek…
Én akkor sem kérek, nem baj ha nincs, ha nincs kegyelem,
hisz nem félek: telem a nyárban hányszor gyökeret vert,
dobban a szívem bármily nagy teher, úgy tapasztalom
az élet szúrós szántásához rögként kapaszkodom.
Jöhet az, mi nem kell, bízván sors tiszta igazában
esetlenül anyátlan ölén, sem éltem hiába…
Ha megint kiábrándulok, van kiút mert akarom:
gyermeki szívem bármikor nyitva hagyom szabadon.
6 hozzászólás
Kedves Panka!
Ebbe a sorsképbe bárki belenéz megláthatja saját magát.
Hányszor szeretjük saját magunkat szeretteinkbe. (csalóka, de igaz, mert szeretnénk hasonlítani rá.) mindig kapaszkodunk valamibe.
Szeretettel gratulálok alkotásodhoz: Ica
Igen kedves Ica! Jól olvastál a sorok közt!
Köszönöm!
szeretettel-panka
"esetlenül anyátlan ölén, sem éltem hiába… "
Ha nem látnám ki írta a verset, talán akkor is Rád gondolnék kedves Panka…
Gratulálok: Judit
Köszönöm kedves Judit, hogy itt időztél!
szeretettel-panka
Komoly és mély gondolatokat szedted versbe, kedves Panka. Nagyon, de nagyon mély: "bármily nagy teher, úgy tapasztalom, az élet szúrós szántásához rögként kapaszkodom.
Versedben nagyon komoly és mély gondolatokat fogalmaztál meg, kedves Panka. Nekem – többek között tetszett: bármily nagy teher, úgy tapasztalom, az élet szúrós szántásához rögként kapaszkodom." -Bizony, van ez így.
Jó a versed.
Én is elhagytam a pontozást, majd csak ráeszmélnek illetékesek, hogy végre el kellene törölni, hiszen egyszer meg is szavaztuk. Pontozás nélkül is tetszhet, vagy nem tetszhetnek a föltett anyagok.
Szeretettel olvastam: Kata
2
Köszönöm soraid kedves Kata!
A többség a pontozás mellett állt, így megjegyzésben kérem, hogy nem kérem. Amúgy egyetértek veled.
szeretettel-panka