szívem szívedre,
lelkem lelkedre,
ajkaim forró csókodra,
orrom csábító illatodra.
Hallani akarom a hangodat,
látni mély- barna szempárodat.
Szeretnék örökké a karjaidban lenni,
életemet életeddel összekötni,
s a boldogság szigetére költözni,
csak Veled…
4 hozzászólás
Meseszép!!!!!!!!! 🙂
Köszi! Ez az első versem… Egy plátói szerelmemhez szól. 14 évesen írtam. 🙂
Szia Ninike!
Alább olvastam, hogy ez az első versed, és szerintem annak nagyon is jó… figyelembe véve, hogy mondjuk én milyet írtam annak idején… 😀
persze ha ez már sokadik lenne, mondanék pár dolgot… pl hogy a rímek nem tetszenek (egytől egyig ragrím), vagy hogy a "szempárodat" szó valahogy furán hangzik… alapból is, de egy versben főleg…
amúgy szoktál a régi verseiddel "játszadozni"? pl teljesen átírod, vagy ugyanahhoz a gondolathoz egy másik verset írsz… stb. néha érdekes és tanulságos dolgok sülnek ki belőle… 🙂
na de nem szaporítom a szót… 🙂 mint mondtam kezdetnek szerintem jó kis versike, kíváncsi leszek majd az újabbakra…
addig is üdv
Balázs
Szia Arnodre!
Köszönöm a hozzászólásodat! 🙂 Bár én nem tanulok verset írni, mindig csak leírom, ami "jön"… Nem nagyon szoktam figyelni arra, hogy épp milyen rímet használok. Ilyen téren nem ártana fejlődnöm… 🙂 Néha át szoktam írni egy-egy részt a régi verseimben, de nem jellemző. Szerintem nem lehet ugyanazt az érzést 2x átélni. Egy vers akkor lesz igazán hiteles, ha akkor vetem papírra, amikor ihletet kapok. Persze, játéknak tényleg jó lehet az "újraköltés", biztosan ki fogom próbálni. 🙂