Családi fotóalbum: Erőd irigylem

Szemébe néztél a fájdalomnak,
barnaszén föld mélyén, araszolnak
kétségeid hogyantovábbjai,
testvéred mellvérted, lerántani

kényszerültél törékeny kis pajzsod,
füledben ütemben gyászcsend harsog.
Honnan hát eme magányos erőd,
amiér’ fel nem ér torony, s erőd?

Tizenhat éved, lám, már megedzett,
megállék, hol árnyék kis lábjegyzet,
s töredezett betonréteg alatt
érzem még lényegét, mi megmaradt,

miket átszűr a hetven éves kép.
Értem-e… érdeme hangzik ekképp:
Testvér sírján, otthon földjén remény,
s rügy kihajt, lesz, ki majd túlél. Legény

ruhájába férkőzött a férfi.
Nagyapám! A talányt még nem érti
szívem, melyben szintén gyász tüze ég,
kiutat mi mutat? Föld vagy tán ég?