Villanások tarkítják életed,
sorsnevelte, apró kis csodák.
Ámulattól tágra nyílik szemed,
felednéd a rosszat, s mostohát.
Cifra rongyait szórja az öröm,
helyére lép toprongyos jelen.
Fejed felett már a magány köröz,
s nem érted, mi történt veled.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Mindennek van napos és árnyoldala. Jót, s rosszat megélünk, de mi is a jó meg a rossz az idők világában?
Gratulálok versedhez! Ez viszont jó! 🙂
Alberth
Köszönöm Alberth!
Igazad van, a jó és rossz fogalma viszonylagos.
Üdv, Judit
Kedves Judit! Eddig nekem ez a legjobb versed, amit olvastam. Gratulálok. Egy villanást mutattál meg pár sorban, de abban igen sok minden benne volt.
Köszönöm Irénke!
Szeretettel, Judit
Ez amolyan gyors élethelyzet változást jelenít meg számomra. Sokszor mire eszmélünk, megtörténnek a dolgok.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Judit!
Bizony, néha én sem értem. :(… az a fránya " toprongyos jelen " !!!! Hát… ez it szépen írtad! 🙂
Szeretettel: pipacs
Rövid, de velős alkotás, Kedves Judit!
Köszönet, hogy gondolataid megosztottad!
Puszillak! Lyza
Köszönöm Lyza!
Szeretettel üdvözöllek, Judit