Azt akartam megismerj végre,
Te légy az éjnek a csillogó fénye.
Csalódva néztem vágyaink szemébe,
Semmisem volt, ahogy reméltem.
Emlékszem mit kívántál akkor:
Megismerd a bűn kellemes létét!
Hogy legyen szégyennel teli az út,
Vagy ne adjon nekünk az Úr békét.
Most már nem kívánod tudom,
Én is azóta más ember vagyok,
Te rátaláltál egy igazi útra,
Találkozásunk nem adott nagyot.
Ott álltunk dermedten az állomáson,
Míg elrobogtak az utolsó vonatok..