Szomorkás a reggel,
Te nem vagy itt,
én sem vagyok ott.
Tótágast áll bennem a tavasz,
esőfelhők gyűlnek –
csalókának tűnhet,
de nem az.
Az ereszről már csordul is a víz,
cseppek kopognak ablakomon,
és nem tudom, hova lettem
ezen a márciusi kedden,
bent rekedtem az idő labirintusában.
Maradok még,
nem kutatok utat,
nem kell kijárat,
inkább elhagyom magam.
Jó megbújni felhőim között
s érezni,
hogy szívembe költözött
az Eső.
A kép forrása: Pinterest.
10 hozzászólás
Kedves Kankalin!
“nem tudom, hova lettem
ezen a márciusi kedden,
bent rekedtem az idő labirintusában.,”
Ez velem gyakran előfordul, nagyon bele tudok feledkezni abba, ami érdekel.
“Jó megbújni felhőim között
s érezni,
hogy szívembe költözött
az Eső.”
Ez a rész is nagyon tetszik, bár engem olykor kifejezetten megnyugtat az eső, no nem a napokig szemerkélő, borus, hanem az átmeneti, ami épp olyan, mint a hangulatom. Ezért is szeretem annyira Német Lehel dalát, az Őszi esőt. Ez egy olyan dal, amely több évtized után is szólni tud hozzám.
Tetszéssel olvastam verssoraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
engem is megnyugtat az eső. 🙂
Örülök, hogy tetszik ez a versem. Hirtelen szaladt ki, nem sokat gondolkodtam rajta. Elkapott egy hangulat, néhány perc alatt megörökítettem.
A zárás elnyugvó, bár bennem végig pozitív, csak olykor türelmetlen az ember. Szerencsére az írással lehet ezen enyhíteni.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Meghallgattam a dalt is, ami – nyilván nem véletlenül – összhangban állt a verseddel.
Minőségi és szép volt mindkettő.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
a zenét utólag kerestem hozzá, mindig figyelek, hogy a videókban látható képek összhangban legyenek a mondanivalómmal. Itt egy kicsit drámaibbra sikerült a kelleténél, de nagy kedvencem, emiatt nem kerestem másikat.
Örülök, hogy neked is tetszik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szeretem az esőt, legfőképpen a csendes tavaszit, a nyári záport, de minden évszakban megvan a maga fontossága.
Kiváló versed szeretettel olvastam. A dal is gyönyörű!
Gratulálok!
Szép napokat, jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
“Tótágast áll bennem a tavasz,
esőfelhők gyűlnek ?
csalókának tűnhet,
de nem az.”
Kedves Zsuzsa,
nem lep meg, hogy közel áll hozzád az eső, hiszen imádod a természetet, erről folyamatosan be is számolsz verseidben.
Örülök, hogy tetszik ez az összeállítás.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál!
Én is minden jót kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A cím sokat sejtet!
Szomorkásan kezdödott a reggel,a meghitt
személy hiányát érzed!
Csodaszépen kifejezted mi történik ilyenkor!
Minden ézésünk tótágast áll,maga a tavasz is,
pedig annyira vártuk!
Ne is beszéljünk arról,hogy még az esö is esik!
Hirtelen jön egy fordulat!
Az esö nem mossa el az érzéseidet,
söt menedéket nyújt,nyugtalanságodat eloszlatja!
ÉS:” ezen a márciusi kedden,
bent rekedtem az idő labirintusában.
Maradok még,
nem kutatok utat,
nem kell kijárat,”
Magadba húzódtál,a csend ölébe és érzed,
hogy szívedbe költözött a ´Esö,a remény!
Remek vers!
Az érzések csodaszép kifejezése!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor,
egész jól fejtetted meg a versemet. 🙂
A cím valóban lényeges, már ott utalok arra, hogy a melankólia csak átmeneti, egy hirtelen átsuhant érzés, amit ebbe a hangulatversbe foglaltam.
Néha jólesik “bezárkózni”, olyankor mindent kívül hagyunk, belenézünk saját lelkünkbe, és szerintem ez fontos, mert úgy lehet épülni, ha megismerjük önmagunkat.
Az eső jelenléte nálam általában pozitív, még akkor is, amikor nagy vihar van, mert képes az embert kimozdítani, vagy akár észhez is téríteni.
Köszönöm szépen, hogy belemélyedtél a versembe! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
Szépek ezek a melankolikus sorok, az különösen tetszik, hogy van bennük egy kis megadás is, az érzés felé, bármennyire borongós is az. Azt juttatja eszembe, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie az érzelmi világunkban sem, és olykor-olykor engedhetünk az esőnek. 🙂
Szeretettel: Ginko
Kedves Ginko,
nem annyira borongós ez a vers, mint amilyennek látszik, emiatt is jeleztem a címben, hogy “csalóka”. 🙂
Nálam az esőnek általában fontos szerepe van, gyakran alkalmazom párhuzamként vagy allegóriaként, mint ahogy itt is.
Több versem épül ilyen meggondolásból, emberi tulajdonságokkal ruházom fel, nem véletlenül emelem ki. Az esetek többségében pozitív.
Mindig rábízom az olvasókra, hogyan értelmezik, ki-ki a saját megélése szerint teheti.
Köszönöm szépen, hogy megtaláltad ezt a versemet és elmondtad, milyen hatással volt rád. 🙂
Szeretettel: Kankalin