Csapnivaló a
kedvem,
ma fel sem kellett volna
kelnem,
bárki szól marok s vissza rá,
mint a kutya csaholok.
Megy előlem minden állat s
ember, ki haragosan már ismer.
Lépek a lépcsőn, botlik a
lábam,
nyalom a placcot, sebes az
állam,
nyitom az ajtót a szél
gyorsabb,
marad az ujjam, s kolbásszá
duzzad.
Beljebb sem könnyebb a szőnyeg a
vesztem,
felpördült sarkán, most már hosszába
estem.
Itt maradok,… mert már semmi
erőm,
hogy legalább elnyúljak a
heverőn!
10 hozzászólás
Jó! Benne rejlik a humor is, elfogadni azt ami épp van. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm, kedves Panka!
Örülök, hogy tetszett…
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyz!
Nagyon, nagyon jóóóóó…
Eddig ilyet Tőled nem olvastam, de máskor is írj ilyet, mivel jól műveled!
S megtörtént esetet foglaltál versbe, vagy csak úgy jött a gondolat?
Én is gratulálok:
Kata
Kedves Kata!
🙂 Megtörtént eset…Van úgy, hogy minden összejön…:):):)
Jártál már Te is így nem?…:)
Köszönöm, kedves kommentárod…:)
Lyza
De jól reppelsz, Lyza drága:-))), nagyon tetszik.
BÚÉK
Szeretettel ölellek
Emese
Köszönöm, kedves Emese!
Reppelek???…:):):)…Mit szólnának ehhez a repperek?…:)
Köszönöm értékelésed és szavaid…
BUÉK neked is!
Lyza
Kedves Lyza!
Jót nevettem írásodon.
Mert bizony ilyen, ha összejönnek a bajok.:)
Gratulálok!
Üdv: napsugárka
Köszönöm napsugárka!
A nevetés volt a célom, ha már én szenvedtem…:):):)
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Remekül kifejezted a hangulatot! :):):)
Remélem mára már jobb a kedved!.:)
Gratulálok!
BUÉK!
fátyolfelhö
Köszönöm, kedves fátyolfelhö!
Már jobb a kedvem…:)
BUÉK Neked is!
Ölellek: Lyza