Hallgass kicsit
Legyen néma most a szád
Felejtsd el te is a külvilág zaját
Figyelj! A csend fog játszani muzsikát
Megtámad majd sok sok gondolat
Miközben hallgatod múló énekét
S lehajtod fejed,hogy jobban megértsd
Ezt a földöntúli ismeretlen zenét
Néha elmerengsz nem hallhatsz semmit
Pedig tudnod kell,hogy mit jelent a szó
Elmondhatod mi fáj mi boldogít
Mert némán az élet le nem játszható
5 hozzászólás
Közel állnak hozzám ezek a gondolatok.Megérintett,nagyon szép vers.
Üdvözlettel:Edit
Elgondolkoztatott a versed. Mostanában nagyon sokszor vágyom a csendre én is, (mert igazad van), a csend beszél. A mai világban egyáltalán nem “divat” a csend, mint ahogyan a lassúság, és a nyugalom sem.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de az első két versszak külön egységet alkot?! (A harmadik verszak ” Elmondhatod mi fáj mi boldogít
Mert némán az élet le nem játszható”
éppen arra szólít, hogy mondjuk el, ami elmondható…
Nagyon szépen fogalmaztad meg! Gratulálok!
Köszönöm mindkettőtöknek ,hogy elmondtátok a véleményeteket. Üdv Samu
Az előttem szólókhoz hasonlóan én is csak gratulálni tudok. A versírás nekem nem erősségem, a tiéd viszont elringatott! Szeretettel: Berill
Köszönöm,hogy elolvastad. Üdv Samu