Néma csendre ébredtem ma reggel
Üreség , sötétség volt a lelkemben
A némaság üvölt, hogy szinte FÁJ!
A szívem legmélyén összetört egy világ..
Nem akarok sírni, mégis hull a könnyem
Némán zokogok, ne lássa senki sem,
Fojtogat a sírás, szorítja szívemet,
Valaki elment!! Örökre …ÉG VELED!!
Már nem fáj az ébredés nélküled,
Szívem kemény, és jéghideg
Meghalt benne minden, a szép, és a remény,
Hatalmas űr maradt benne, csak könny és vér!
4 hozzászólás
Igen!Néha meghal az éjjel.S vele egy kicsit meghalunk mindnyájan.Versed fáj,
de szép ez a fájdalom.Sikerült,mert van hely a ráérzesre.
Üdvözlettel!
Fájdalmas, de valóban szépen megírtad:) Gratulálok!
köszönöm.. szeretettel Anikó
Miután olvastalak, rámköszönt a cím…
Csend…
nem is szólok…d.p.