rengetegbe lépett
letépett
kínkeserv vágott
virág hervadt szirma
hull a levél
pereg a nap
nap után
tegnap és ma közt
vízválasztó —
öröklét becsapható
fullad a féregrágta
törzsállomány
szerves vagy szervetlen
létképlet
alkotta magány —
vánszorog a kín
feszül az ín
pulzusa vert
veretlen mára
halványuló fények
vibrálva verdesnek
libbenő kendő
véres szenvedéssel
szült magzata
áldott
szerelemvirág
kilökte méhéből
kietlen világa
— csend —
végtelen csend
örök rendbe zárva[IG_KITOLT]
12 hozzászólás
Húúú!!!?Megdöbbentem ahogy olvastam.
most olvasva a műveidet rá kellett jönnöm, hogy én csak szeretnék ennyire fantasztikus alkotásokat kieszelni…
Köszönöm mindkettőtöknek, hogy olvastátok 🙂 És a véleményeteket.
Szia Évi!
Fantasztikusak az átmenő szavaid…folyamattá válik – a rész egésszé – Hatásos nagyon.
A csend szavai – nem is lehetne jobban kifejezni az érzést – mert olyan fájó…Puszi: Éva
Köszönöm Évikém, örülök Neked itt is!!! 🙂
Puszillak. Éva
Félszavak…félmondatok… és mégis egész.
Mindig csodálkozom ha olvaslak, hogy honnan jönnek ezek a gondolatok…
Nem tudom én sem, de azt hiszem az érzéseim vetítem ki 🙂
Köszönöm, hogy olvastál itt is.
Mindenkinek köszönöm 🙂
fantasztikus! rengetegszer elolvastam. grat 😉
Drága Éva!
Nagyon jó volt ismét olvasni ezt a versed is!
Szeretettel ölellek:Kriszti
Nincs mit hozzáfűznöm…
már elmondtak mindent előttem a többiek.
Szirom
Köszönet 🙂