Csend van.
A csend nyomaszt.
Minden szép emléket,
Ez -a csend- elfogyaszt
Csend van.
A csend magány.
S a gondolat fáj:
Ez vár vajon reám?
Csend van.
Néma csend honol.
Mély, és szomorú,
Félek rám omol.
Csend van.
A megértés benne
Most nincs mit mondani,
Ez a béke csendje.
Csend van.
A csend öröm!
Mert velem hallgatod,
És ezt köszönöm!
Csend van,
És most jólesik,
Nem nyomasztó,
Nem magányos ez itt.
Csend van.
Mennyiféle csend?
Ezernyi gondolat,
Cikázik idebent.
1992
5 hozzászólás
NAgyon tetszik, ahogy a magányos csendből valami pozitív, szép és értékes dolog lesz. Gratu.
Valakinél olvastam a csendről, ez egy régi versem, de gondoltam: felteszem. Köszönöm a véleményed.
a vége nagyon hatásos! van versszak ami jobban, van ami kevéésbé tetszik. erre én is rájöttem hogy több féle csend van. van jó és rossz is……..a rossz írtózatos és kínos lehet, de az igaz csend néha többet mondd minden szónál.
Nagyon tetszik, mert bár szomorúan indul, a végére átcsapott egy kis optimizmusba. Szóval, nekem tetszett!
Most h. jobban belegondolok télleg sokféle. ” A csend nyomaszt” tetszik ez a megszemélyesítés. nagyon jó ez a vers.