levelek még tegnapért vezekelnek
avarban küzdenek az enyészettel
fűszálakon füst-ezüst harmat cseppen
majd elszenderül reggeli leheletbe
kopasz fán kóricál egy árva madár
szeli a köd-színnel őszülő határt
öltözik az ősz amerre csak ellát
fák alján dióhéjba zárta a nyárt
emlékkel az ima mély-éjbe fárad
nappal a hanton fényt sóhajtó pára
nyílik krizantém és nefelejcs virág
megnyugvást adva arra ami várat
már nem furdal kétely ősz után tél lesz
Föld másik részén rak a fecske fészket
szép lesz a fehér pihenő hópihe
hamvadó szirmokon csend ölelésben
8 hozzászólás
Ez gyönyörűséges!!!! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Köszönöm a gratulációt kedves Zsuzsa!
szeretettel-panka
Kedves Panka! Nagyon szép lett a versed.
"fák alján dióhéjba zárta a nyárt" Remek.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm soraid kedves Ica! Amit kiemeltél az volt az első gondolat, amikor a versem írtam.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Ez egy csodaszép szavak ékszerdoboza, mint az ősz maga.Minden sora valami meglepetés,mint hogy a következő árnyalat még milyen lesz a fán még ősszel,mikor már eddig is csodaszép volt, de csak egyre teltebb árnyalatokba megy át versed, teli csillogással fénnyel.
Levélbe ringató időt hozott szép ritmusos versed.
Szeretettel:dalmay
Köszönöm a soraid kedves dalmay! Ahogy öregszem, az ősz úgy lopja bele magát a szívembe.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Nagyon szép őszi hangulat uralja versedet…
Gratulálok!
Szeretettel: Judit
Köszönöm soraid kedves Judit!
szeretettel-panka