Csend van

Fellegpárnák alatt lebeg a múlt szirma,

ráncos szoknyában szunnyad a jégvirág

a harangok némán lógatják fejüket,

míg újra zokog a búcsúztatás.

Csend van…

Erdőkben meztelen lépked a tél,

tölgyek feslett kabátjairól

gombokat szaggat a szél.

Olyan végtelen és tetszhalott,

s ha zsebembe gyűrve morzsolgatom

az avarrá szikkadt tegnapot

cserzett bőröm porrá zúzza,

mégsincs feloldozás…