Az ágy előtt, a szőnyeg bolyha közt
megbújt a lomha, délutáni csönd.
Az asztalon pohárban némi bor,
fellobban rajta még a nap bíbor-
pirosban, akár a vér, ha serked.
Mellette könyv, úgy, ahogy letetted,
kinyitva. Ott maradt kezed nyoma.
Ha fájna is hiányod, a szoba
telve van veled. Őriznek tárgyak.
Szeretlek, de nem megyek utánad.
Csendélet
By szilkati
5 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon szépen cseng!
Csodaszép hasonlatojjal tele!
Fájó os egyben!
Az utolsó sor az életakarást tükrözi!
´Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Elnézést!
hasonlatokkal
Fájó is
akartam
Kedves sailor!
Egy régi érzést próbáltam megfogalmazni, most már "kívülről ránéző" szempontból.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati,
Nagyon szép, kifejezetten tetszik, hogy egy hétköznapi, csendes képbe ágyazod az érzelmeket. 😊
Üdvözlettel: Ginko
Kedves Ginko!
Szerintem a legtöbb "nagy érzést" a hétköznapokban éljük meg. Néha szinte észre sem vesszük.
Köszönöm, hogy elolvastad, üdv: Kati