Csendélet

Az ágy előtt, a szőnyeg bolyha közt
megbújt a lomha, délutáni csönd.
Az asztalon pohárban némi bor,
fellobban rajta még a nap bíbor-
pirosban, akár a vér, ha serked.
Mellette könyv, úgy, ahogy letetted,
kinyitva. Ott maradt kezed nyoma.
Ha fájna is hiányod, a szoba
telve van veled. Őriznek tárgyak.
Szeretlek, de nem megyek utánad.