Csendes társ

Amikor felszínre törnek a régi érzések,
nincs senki,akinek róluk beszéljek.
Amikor szétfeszít belülről a vágy,
nincs semmi ami visszatarthatná.

Amikor felszínre törnek ezek az érzések,
csak egy csodás jószág ért engem meg.
Értelmes szemei órákon át vigasztalnak,
beszélni nem tud,csak szuszog halkan.

Nem szól,nem ítél,nem sértődik meg soha,
hogy neki mesélek el mindent,ez az oka.
Nedves,fekete gomb orra a kezemhez ér,
ezzel jelezve felém,simogass,simogass még.

Figyel arra,amit neki mondok,szavak nélkül
is pontosan tudja, mi az amire éppen gondolok.
Hegyes fülei lazán a feje két oldalára dőlnek,
de így is hall engem, és csak bennem bízik meg.

Ha csak megmozdulok,mozdul velem ő is
egyszerre veszi velem még a levegőt is.
Én tovább simogatom,feje a lábamon pihen,
szereti ha füleivel játszom gyengéden.

Nála jobb hallgatóság nincs a világon senki.
Sokszor üldögélek kint, egyedül a teraszon,
és azon kapom magam,hogy neki panaszkodom.
Nála jobb hallgatóság nincs a világon senki..