Csendet írok

Írnom kellene valamit,
de akár hogy igyekszem,
az oldalról úgy hullnak
a friss gondolatok,
mint ősszel hullanak
a haldokló falevelek.

Olyan alacsony a röpte,
lehajolni hozzá kár,
hisz a tekintetetek
oly magasra tőr,
hogy az egyszerűt
nem látjátok, mi a földön jár.

Tudom, mind az én hibám,
néma léptekkel jövök,
hangtalan szavaim
hogy is halhatnátok,
hogy is ölelhetnétek,
ha nem simulok hozzátok.

Csak csendet írok,
néma vihart festek
éj keverte feketéből,
keresztet gondolnék rá
elporladt szavakat
írnék rá emlékezetből.