csendfátyol
borítja rád
szárnyatlan idő
pezsgő mámorát
minden perc
boldogság magába
zárja felejtés
rideg ígéretét
tiltakozásod
mit sem ér
a halál nem ad
engedményt
alkut nem köt veled
hív menned kell
Kedves Klára! Bizony benne van az elmúlás, ahogy a földi lét minden lénye számára kikerülhetetlen.
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, és olvastad a versem ! 🙂
szeretettel:
ildi
Kedves Karola, köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem.sóhaj, igen, mennyi sóhaj kiszakad belőlünk, mennyi vágy, mait meg nem élünk, s visszük magunkkal az elmúlásba…
ildi
Kedves Karolinám, az imént küldtem Neked választ, de volt benne egy hiba, amit szerettem volna kijavítani, és rákattintottam a moderál feliratra, hívén, hogy tudom módosítani, hát nem így lett. Eltűnt, majd talán előkerül egyszer.
Köszönöm, hogy tetszett a versem. Nem ismételem amit írtam, hátha előkerül. 🙂
szeretettel:
ildi
Kedves Ildikó!
A cím igazán megfogó és hozzá illő a tartalom. A csendfátyol akár a halál szinonimája is lehetne a versed alapján. Sokkal emberhez méltóbb név egy olyan jelenség, egy olyan történés számára, ami mindannyiunkat karjába fogad. Előbb vagy utóbb. Üdv. Szilvi
11 hozzászólás
A versed számomra az elmúlást idézi. Szépek a képeid – és milyen igaz: ha hív. mennünk kell…
Szeretettel: Klári
Kedves Klára! Bizony benne van az elmúlás, ahogy a földi lét minden lénye számára kikerülhetetlen.
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, és olvastad a versem ! 🙂
szeretettel:
ildi
A halál elfogadása – csendfátyolként. de jó is lenne!
Halk sóhaj ez a vers, szomorú, de mégsem
szép, tetszik
Karolina
Kedves Karola, köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem.sóhaj, igen, mennyi sóhaj kiszakad belőlünk, mennyi vágy, mait meg nem élünk, s visszük magunkkal az elmúlásba…
ildi
Kedves Karolinám, az imént küldtem Neked választ, de volt benne egy hiba, amit szerettem volna kijavítani, és rákattintottam a moderál feliratra, hívén, hogy tudom módosítani, hát nem így lett. Eltűnt, majd talán előkerül egyszer.
Köszönöm, hogy tetszett a versem. Nem ismételem amit írtam, hátha előkerül. 🙂
szeretettel:
ildi
Kedves Ildikó!
A versed nagyon mélyről feltörő sóhajtás.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves oroszlán, köszönöm, hogy itt jártál, és olvastad a versem, mély sóhaj valóban, egyszer az utolsó lesz.
szeretettel: ildi
Kedves Ildikó!
A cím igazán megfogó és hozzá illő a tartalom. A csendfátyol akár a halál szinonimája is lehetne a versed alapján. Sokkal emberhez méltóbb név egy olyan jelenség, egy olyan történés számára, ami mindannyiunkat karjába fogad. Előbb vagy utóbb. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi !
Való igaz, lehetne az is, s valóban nem olyan sötét, komor, s nem olyan riasztó. Ám hívjuk bárminek, sorsunkat nem kerülhetjük el.
szeretettel:
ildi
Megkapó sorok, sokféle csendet ismerek, de a tiéd nagyon különleges, tetszett !
szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsuzsa!
köszönöm, hogy itt jártál és tetszésedet!
szeretettel:
ildi