A ajtó másik oldalán várakozz
Órákig kezdj magaddal valamit
Amíg fáj, szabdal, hasít
Bent az orvos neked valakit
Átélted többször, ez csak rutin
Mégsem segít most senki sem
Azt mondják megszokod de nem hiszem
Még mindig szárnyatlan kolibri a szívem
Csendhideg és félelem fehér
Körülöttem ez a kemény világ
Amíg várni kell az ajtón ideát
2 hozzászólás
Jó vers, kifejező.
Dermesztő félelem egy számomra barátságtalan, rideg, rosszal kecsegtető környezetben.
Na, ebben a helyzetben mi tud, ki tud segíteni?
Egyedül vagyok, várok és félek.
Nekem erről szól a vers, grat. Á.E.
A "csendhidegbe" zárt magányt tökéletesen érzékelteti a versed, és a tehetetlenséget is, amit ilyen helyzetben érez az ember.
Üdv: Kati