Erdő zöldje ringat
álmos fátyla altat,
lombjai közt fényes
sugarával ébreszt.
Surranó őzgida
halvány lábnyoma,
kutatva keresem
éhes, megetetem.
Halk sétám véget ért
természet lágy ölén,
lassan bandukolok
szabadon szárnyalok.
Megfogta kezemet
a csodás természet,
soha nem engedem
kezedet szerelmem.
4 hozzászólás
Nagyon szép kedves vers!
szeretettel-panka
Köszönöm kedves panka !
szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Szép dallamos vers.Tetszett. Boldog születésnapot!
Ági
nagyon szépen köszönöm Ági 🙂