Fénylőn csillanó levelek
lábaim előtt rezzennek,
harmatos vizét kortyolom
oltja szomjazó óhajom.
Napfény sugara rám kacsint
felhők redőin kitekint,
simogatóan kényeztet
félőn érinti testemet.
Szellő finom karja kócol
hajam megadón behódol,
huncut mosolya felkavar
pihenni már ő sem akar.
Kicsi rigó éneke hív
dalolva szárnyra kap a szív,
picike cseppben szikrázó
fénylő gyémántként ragyogó.
4 hozzászólás
Nagyon szép! Huncut.
Gratulálok, kedves Susanne.
pipacs
Nagyon szépen köszönöm pipacs ! 🙂
Ahogy átolvasom egyre többször tényleg huncut 🙂
Susanne
Szinte érezni az eső utáni frissességet 🙂 Szép munka!
Szeretettel: Annie
Kedves Annie !
Nagyon szépen köszönöm:)
Szeretettel: Susanne