és látjátok tátott szájjal várjátok a fényt a csendben
szurok csendben a paletta egyetlen színében feneketlen fekete
lenvászon ruhába zárt testetek megremeg
bőrötökről könnyként hullnak a verejtékcseppek
s kinevetnek titeket már a mókás tetőcserepek
mert már nincsen pénzetek az anyagra
átok ül le rátok vakon néztek Napra s Csillagra
Cserepek
By Géza
3 hozzászólás
na ez a vers nekem jobban tetszik, ugyes egyeni megoldasok es stilus. ritka ez a napvilagon…
de hogy 1 kis negativumot csepegtessek:
nem mondom, hogy rossz, de az elso es harmadik sor utan a figyelmes olvasoban 2 kis kerdes mocorog.
de lehet hogy csak en figyelek 🙂
ugyes munka, ertekes
köszönöm szépen.
Ez a versed is megfogott, nagyon mkás s vidám.
köszönöm, h olvashattam!
Erika