2025. március 24., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Csigaházak

    sailorBy 87 hozzászólás2037 megtekintés

    hányszor szemembe néztél
    tiszta ég
    de azok nem birták a fényt
    hiába sürgettél
    megtalálni képmásod
    embert az emberben
    oly nehéz

    csigaházak szanaszét
    megkövült nézetek
    önzés
    sokszor a láthatár
    a küszöbig ér

    menjek közelebb?

    versenyláz
    izgalom
    törtetés
    valahol az egésznek közepén
    hánykolódik az egyén
    félig még hús és vér
    félig már gép

    a csábítás trükkjein nem lát át
    elhisz mindent
    ha hangosan mondják
    sodorja az ár
    a kínálat
    a divathullám

    de mhiszékenységének ünneplöje
    béléstelen
    átfúj rajta a szél
    elszólja magát
    valami benne:nem elég
    a pénzért kapott nem elég

    feladott álmai
    homályos tükrében
    látszik mág
    sejteni még az esélyt
    hogy megtalálja magát
    és felismerje a ´tényt:
    mellette más is él

    Share.

    87 hozzászólás

    1. Nagy Noémi on

      Kedves sailor!

      Tetszik a versed üzenete, igen némely ember mára már csak egy törtető géppé vált, mert ebben a vad-kapitalista világban, ha talpon akar maradni, és főként, ha gyarapítani szeretné vagyonát, nincsen más megoldás, csak hajkurássza a pénzkereseti lehetőséget, a minél többhöz, minél több kell, soha nem elégszik meg.
      Csigaházak címet próbálom megfejteni, talán az emberi sors szimbóluma, melyet magával cipel az egyén, nem biztos, hogy Te erre gondoltál, amikor megírtad versed, de lehet. Amikor rájön, hogy a pénzhajhászásnál van megannyi szebb és jobb emberi tevékenység, amelyben megtalálhatja az örömeit, nem cipeli tovább hátán a "terhét", vagy pont fordítva?
      Elgondolkodtat versed, és ez mindenképpen az erénye egy versnek, ha gondolkodtatásra késztet.

      Van benne pár elírás….majd kijavítod. 🙂

      Szeretettel gratulálok.
      Noémi

    2. sailor on

      Kedves Noémi!

      Örülök,hogy ´átérezted a lényeget:´igen némely ember mára már csak egy törtetö
      géppé vált´…

      A ´csigaház´,lehet az emberi sors szimbóluma is…de lehet az önzés hajléka is…
      melyböl nagyon nehéz kitalálni!

      Örültem jöttödnek!

      Szeretettel:sailor

    3. zuzmara on

      Drága Sailor!

      Annyira életszerű írásod… Mennyien élünk a kicsi-csigaházunkban! Bezárkózunk és úgy szemléljük a világot, a magunk rejtekéből, vagy felvesszük az egyformaság köntösét és beállunk a sorba lökdösődni…
      Még ragozhatnám a gondolatokat, amit előhoznak belőlem írásod felvetései, de csak ezzel az idézettel foglalom inkább össze:

      "A magányt kevesekkel lehet megosztani, csak olyanokkal, akik a legmélyebb bensőjükből tisztelik a másikat, akik megérzik a csend fontosságát." (Sárosi István)

      NAMASTE!!!

      • sailor on

        …jaj
        hány ´csigaház´,hány önzö,magát mindenek fölé emelö
        egyén,nem érti meg,hogy nincs szebb az önzetlenségtöl…
        mert ott ´látsazanak´meg az igazi értékek…minden beképzelés
        ´mellékhatása nélkül!

        Köszönöm jöttödet!

        ´csigaházat´…sok csigaházat láttál magad is
        …ugye?

        Szeretettel:sailor

            • zuzmara on

              "A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
              a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
              Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
              elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…
              A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
              a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
              Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
              elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…
              Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
              mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet…
              Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
              elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…"

            • sailor on

              jajjj
              …a csend sokszor
              a leghangosabban ´beszél´!
              …nem,nem ´néhány pillanat´…mert a pillanatok
              képesek ezer ´esztendösök´ is lenni!
              …a csendböl szól a lélek legtisztábban

              Köszönet ezekért az örök-pillanatokért!
              …mertsoha nem tünnek el!

              Szeretettel:sailor

    4. oroszlán on

      Kedves sailor!

      Már úgy vártam a versedet, mert az előző versed is nagy hatással volt rám, úgy a forma, mint a tartalom. Itt ugyanazt érzem. Nem szoktam mondatról mondatra elemezni. Itt sem teszem, mert minden sornak meg van a mondanivalója, remek kifejező eszköze. Olvasni kell!!! Érteni, érezni.
      Köszönöm az élményt.
      Szeretettel olvastalak: Ica
      Remélem nem váratsz meg ennyire a következő verseddel.

    8. Kőműves Ida on

      Kedves sailor!

      Hm, csak bólogattam végig. Valahol elveszik az ember, ebben az embertelenségben…
      Remek ábrázolás. "sejteni még az esélyt" – Különös, éppen erre kerestem magam is esélyt, kiutat a regényemben… (bocs. nem ide tartozik)
      Mindenesetre borzongatott a versed rendesen…

      Szeretettel!
      Ida

    13. hova on

      Kedves Sailor!
      Nagyon jó vers. Tele olyan gondolatokkal ami talán minden emberben szunnyad, és néha felszínre kényszerül, mert nem bírja az elnyomást.A legnagyobb jó versedben az,hogy érzem benne a – szeretném ám, akarom én csak hát nehéz.Mint írod "megtalálni képmásod embert az emberben oly nehéz". Bizony nehéz, de versed befejezéseként ott a megoldás is, – még mielőtt összetörik a csigaházunk.
      Gratulálok!
      szeretettel üdv:Vali

    15. Nagy Noémi on

      Ami igazán nehéz, az az, hogy minden helyzetben szembe tudjunk nézni önmagunkkal. Embertelen körülmények között is emberséges emberek maradjunk.

      Némi önzésre szükségünk van az életünkben, mert különben honnan tudnánk mi az önzetlenség? Nem hinném, hogy az emberek többsége nem ismerné fel azt "a tényt, hogy mellette más is él". Úgy gondolom, sokkal többen vannak azok a golyóbison, akik önzetlenek tudnak lenni, ha a helyzet megkívánja tőlük, mint azok, akik nem tudnak lemondani a törtetésről.

      Igazán jó ez a vers, mert megszólaltatja a lelkiismeretet, mindenkinek a sajátját.

    16. túlparti on

      Szia!
      ebbe az a különösen jó (szerintem), hogy – miképp látom – mindenkibe más gondolatot ébreszt.
      azt is, meg mást is.
      és :" és felismerje a ´tényt:
      mellette más is él"
      ez nekem nagyon tetszett!
      igen! azt hiszem, ez nem csak a szeretetre, a szerelemre vonatkozik, hanem mindenre!
      ami meg a legszebb érzést illeti, egyetértek Gyömbérrel. Nem lehet egyetértés ffi és nő között, mert (szerencsés esetben) mindegyikőjük a másikat akarja.
      a csigaházt illetően meg szerintem el lehet férni benne ketten is.
      és bocs, lehet túlbölcselkedtem.
      "na" szóval gratulálok:
      túlparti

      • sailor on

        Szia!

        Örülök,hogy így látod!

        ´és felismerje a ´tényt:
        mellette más is él´…igen,mindenre vonatkozik!

        …és igen a csigaházban el lehet kettönek is férni,ha
        mindegyik magában is elfér,vagyis önzetlen!

        Kösz.jöttödet:sailor

    20. Horák Andrea Kankalin on

      Szia sailor! 🙂
      Azt gondolom, hogy egy meszes csigaház védelmet nyújthat a világ láthatatlan szennyei és titkolt butasága elől, én szívesen belebújnék, hogy védelmet kapjak. Szerintem a "csigaház" nem az önzés jelképe, hanem a sérülékenységé. Ugyanakkor versedben sok igazság van.
      Nagyon tetszik a képmáskeresés. Leginkább azért, mert bizony a tükörből csak azután köszön vissza, miután már nem is hasonlatos.
      A "menjek közelebb?" tetszik, mert megbontja a kemény egységet, valódi bizonytalanságot és sérülékenységet sugall.
      A gépies ember a XXI. század forradalmának csökevénye, vagy tán visszanyúlik az előző század végére is.
      Találtem néhány javítanivalót, de a megjegyzésben írtál a bötűkről. Az "í"-ről nem, de nem számít, átsiklottam rajta, mint az utolsó előtti szakasz első sorában a melléütésnél is.
      Nem csorbítja egyik sem versed lényegét, azt sem, hogy megint pozitívan zársz. Ha nem lenne a neved alatt a vers, akkor is felismernélek. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • sailor on

        Kedves Kankalin!

        Mindig örömet szerzel hozzászólásoddal!
        Köszönet a részletes,´beleélt´sorokért!
        Igen a csigaház védelmet nyújthat,de nagyon bizonytalan védelmet…
        mert a sérülékenységtöl nem véd,azon oknál fogva,hogy nem lehet
        örökös hajlék…és szembe kell néznünk elöbb utóbb a ´külsö´dolgokkal!
        Azzal,ami ´kint´az életben megy…
        ´menjek közelebb´…nagyon jól látod,egyike,ami nekem is tetszik!

        A folyamat…hogy a gépies embera XXI
        század foradalmának csökevénye-e,esetleg visszanyúlik azn elözö század végére
        …igen!
        Söt elöbbre is!

        Folytatom

    30. sailor on

      …jaj
      a feladott álmok homályos tükrében
      látszik még
      sejteni az esélyt

      …és éppen ezekböl a ´feladott álmokból´
      jön a ráébredés,hogy más is ´él´mellettünk
      százezer különleges óhajokkal,
      +megtalálni a ´feleletet´AZ ÉLETRE!

      A ´miérteket´!

      Szeretettel:sailor

      • Nagy Noémi on

        Számomra túl nyakatekert ez a magyarázat, én a letisztultam, egyszerűbb üzeneteket jobban kedvelem kedves sailor. Tudom, hogy az önzéssel indítottál a versedben, az önzéstől eljutni az önzetlenségig mindenképpen dicséretes lenne, ha ez így működne az életben. DE! Az önző emberből sohasem sem válik önzetlen, bármennyire is szeretnénk, nem fog maga elé engedni senkit sem. Fordítva is igaz – az önzetlen ember soha nem fog átgázolni másokon csak azért, hogy célját elérje. Sarkítottam? Meglehet. Én szeretem az álmokat, még jobban az álmodni merő és álmaikat fel nem adó embereket. Ha már nincsenek álmaink, jövőképünk sincs. Éljünk csak a mának? Igen, mellettünk más is él mindenféle életszemléttel, értékrenddel, megérteni, elfogadni a tőlünk merőben másként gondolkodást, ez az igazi kihívás. Oh azok a csigaházak! Mottóm – Soha ne prédikálj vizet, ha bort iszol, mert még szomjan találsz maradni!

    31. sailor on

      Olvassad mégegyszer el,mit írtam!

      és éppen ezekböl a ´feladott álmokból´…sajnos kimaradt
      itt,hogy nem csak ´mi´létezünk…jön a ráébredés,hogy más
      is él mellettünk,százezer különleged óhajokkal,+megtalálni
      a feleletet ´AZ ÉLETRE´…

      ismétlem,kimaradt a legfontosabb:HOGY NEM CSAK MI LÉTEZÜNK!

      kidobott a rendszer ugyanis és másodszorra kimaradt ´ez´!

      • Nagy Noémi on

        Nem kell elnézést kérned, de azért köszönöm, hogy megtetted és igazat adtál nekem.

        Igen én ilyen vagyok, többnyire igazam van, ha nincsen akkor is van másnak, de nem nekem.
        Amúgy meg relatív ez az igazság fogalma. Nézőpont kérdése mikor kinek. Ha feldobják, leesik. Fej vagy írás.

    33. Cyankalla on

      Hello Sailor!
      Na végreee… 🙂
      Hosszú szülés volt vala, de íme, a gyermek…
      Érdekes. Itt már kevésbé a hiszékeny korszakban, némi tapasztalatot sejtve a háta mögött.
      Én azt hittem, valami más jön majd, megleptél! 🙂
      Bár ahogy nézem, sokan várták a "pillanatot"!
      minden esetre nagyon örülök neki, egyedi lett, mint mindig.
      Számomra kicsit szomorkás meg beletörődött… De fene tudja, a lényegét Te érzed!
      Azért remélem, a hit marad!

      Minden jót Neked, szia: C.

    40. Vári Zoltán Pál on

      Kedves sailor!

      Időről időre visszatérek olvasni verseidet, de még nem írtam neked! Egyszerűen bámulatos az, hogy míly szép lelked van a költészethez ami sokak közül keveseknek adatik meg e földön! Átérződik minden versedben a szeretetnek mélységes megélése kiváltképp ezért mesteriek a műveid mi ötvöződik a benned rejlő ösztönös bölcsességgel! Azért fogalmazok így
      mert ahogy te műveled a vers írást, azt megtanulni nem lehet.

      Teáltalad is csodálom a Teremtőt, ki íly megnyerő embert nevelt szüleid által belőled, kik boldogok lehetnek, hogy a gyermeküknek tudhatnak Téged! /Remélem, hogy élnek még!/ Egy szavamat sem szántam bóknak!

      Kívánom a legjobbakat, s kérlek szépen örvendeztess meg további műveiddel bennünket!

      Üdvözlettel kívánva Neked minden jót! Zoltán Kaposvárról

    44. gleam on

      "A gyűlölet olyan, mint a lappangó rákos megbetegedés, szétmarja a személyiséget, és eleszi az élethez szükséges egységet. A gyűlölet elpusztítja az ember érzékét az értékek iránt és az ítélőképességét. Arra készteti, hogy a gyönyörűt visszataszítónak lássa, a visszataszítót pedig gyönyörűnek, arra készteti, hogy összetévessze az igazat a hamissal, és a hamisat az igazzal." Martin Luther King

      …ezt hoztam versedhez, kedves Sailor! Élmény volt olvasni soraid, köszönöm…

      Szeretettel: gleam

    46. szilkati on

      Kedves sailor!

      Nagyon sok ember van, aki behúzódik a "csigaházába", őskövület lesz belőle, gonoszsággal és gyűlölettel veszi körbe magát. sajnos, nagyon aktuális ez a téma.

      /Az utolsó- utolsó előtti versszakokat nézd már át, lehet hogy van némi elírás bennük./

      Szeretettel: Kati

    47. sailor on

      Kedves Kati!

      Igazán örülök,hogy értékelted!
      Nagyon aktuális ez ma,mikor mindenki
      önzöen csak saj´´at magára gondol,mintha
      csak ö létezne!
      Most,mikor például a korona miatt mindenkinek
      be kellen tartani az elöírásokat,sokan önzöen
      mások egészségét kockáztatják azzal,hogy nem
      hordanak maszkát,mennek olyan helyekre,ahol szinte
      biztos a ragály.
      Erre és sok más helyen;SAJNOS

      Szeretettel:sailor

      Szép napot!

    Leave A Reply