Már úgy olvadni fel a végtelenben,
mint tócsában az eső cseppjei,
mint táguló időt az érzelem, nem,
az értelem felold, ha nem tud dönteni,
és úgy feledni fájdalomba verten
a tökéletlen, szépre éhezőt,
ahogy a köd, az őszi köd a kertem
magába gyűri, mint a messzi kék mezők
ahogy a véges láthatárba törnek,
és úgy maradni csöndnek napra nap,
hogy hit se, büszke önmagam se öl meg,
s hogy semmi nem lehetne nálam boldogabb,
és szállni mint a füst a hajnal árnyán
a páraszürke, rongyos ég alatt,
és sejteni az illatod a párnám
fehér redőiben… hinni, hogy így maradt
már nem tudok, és fáj, hogy nem tudok már
varázslatokból szórni csillagot,
újjászületni képtelen burok vár
éjre éj, s rettegem, hogy egyszer meghalok…
22 hozzászólás
Jó volt olvasnom a Tőled már megszokott, verstani pontossággal írt sorokat, ahol a mondatok is mind megfelelnek a nyelvtani előírásoknak. Mégis, a mondandó halad, sorban gördülnek az odaillő szavak, bár sokan elfelejtik, mennyit érnek a verseknél az írásjelek, Nálad igazán nem mondható, hogy fölöslegesek.
Sokatmondó versed tartalma, nem mondható komornak, életből vett gondolatok, s mint a prózáknál fölfedeztem benne a hármasságot, kezdés, tartalom és a befejezés – ami elgondolkodtató – is, bár belesimul az előzményekbe, de megtalálható.
Azonban a cím szavát eddig nem hallottam, a jelentését nem ismerem.
Szeretettel olvastam – tanulmánynak is beillő – soraidat.
Kata
Köszönöm szépen részletes véleményedet, Kata, örülök, hogy tetszett a vers. A cím inkább utal altatóra, így talán ismerősebb "csíja, csicsíja…" Örömmel vettem, hogy olvastál.
aLéb
Köszönöm szépen részletes véleményedet, Kata, örülök, hogy tetszett a vers. A cím inkább utal altatóra, így talán ismerősebb "csíja, csicsíja…" Örömmel vettem, hogy olvastál.
aLéb
Kedves aLéb!
Elmélkedésed csodaszép!
Szerintem, most is szórtál varázslatokból csillagot! 🙂
Szeretettel gratulálok!
Dóra, nagyon köszönöm a véleményedet, örömmel olvasom, hogy tetszik a vers.
aLéb
Gyönyörű képek, és kérlek ne félj attól, hogy egyszer meghalsz, mert te, soraiddal teremtesz.
Üdvözletem!
Örülök, ha így látod eferesz, nagyon köszönöm a véleményedet.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Csodálatosan írsz, minden versed gyönyörűség. Élvezet merülni bennük, mert kiszakítasz a hétköznapokból, magasra viszel, így nem fáj annyira az élet, mint ahogy egyébként szokott. Mélybe is húzol, de ott lenni kiváltságos, mert szeretek lent maradni, hiszen összegörnyedve hatványozottak az érzelmek. Nekem annyit adsz költészeteddel, amit elmondani képtelenség, csak azt érzem, hogy verseid nélkül elveszett lennék a vakvilágban. Lámpás vagy. 🙂
Címed altatót sugall. Ha jól sejtem, önmagad csitítgattad. Ne tedd!
Szállj tovább, érezd, éld át mindazt, amit sejtéseiddel megfogalmaztál, higgy a csillagszórásodban, mert folyamatosan ezt teszed.
Ezt a verset továbbszőttem, jólesett.
Soha nem halsz meg, mert verseid által máris örök nyomot hagytál. 🙂
Hihetetlen, hogy a formára képtelen vagyok figyelni a tartalom miatt. Talán azért sem teszem, mert megbízható vagy. 🙂
Szóóóval rettegés kizárva, mert bennem újjászületsz minden versedben.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Nagyon nagy örömet szerzel ezzel a véleményeddel, mert azt gondolom, sokkal többet érzel meg a verseimből sokszor, mint amennyit én magam bele próbálok fogalmazni. Ez persze jó, mert szerintem a versnek az olvasójában kell hatni, és ez benned megtörténik, ezt érzem a visszajelzéseidből.
A forma? Igen, igyekszem figyelni a szabályosságra, nekem fontos, hogy kötésekkel is tudjon hatni a vers, sőt, ha lehet, emeljen a versen, itt a 11-10-11-12 szótagszámú szakaszokban igyekeztem a gondolatokat megfuttatni, és a páros sorok szótagszámának eltérésében próbáltam a hangulaton még kicsit mélyíteni.
Nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örülök, ha verseimmel hatni, érzéseket kiváltani, örömet okozni tudok.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Érdekes dolgot szóltál verseid megélésével kapcsolatban. Először a sajátjaimnál szembesültem azzal, hogy amit sorokba szedtem, akaratomon kívül is más irányt vettek. Az olvasók mélyebbre mentek, mint azt eredetileg terveztem. Aztán átéreztem az ő szemszögükből is. Elhűltem, hogy a sorok közt is lehet olvasni, önmagam is. Ez meglepett, és elkezdtem más fejével gondolkodni. Talán ezért alakult ki bennem egyedi érzékenység arra vonatkozóan, hogy olyanokat látok meg versekben, amiket szeretnék. 🙂
Örülök, hogy nincs ellenedre. 🙂
Kedvenc autista tanítványom jutott eszembe. Elég gyakran mondja: "Utálom, hogy Andi néni belelát a fejembe." :))) Aztán az következik, hogy "én is belelátok Andi néni fejébe"… és ezerrel mosolyog. 🙂
Köszönöm a verseid, mert engeded, hogy beléjük lássak a saját fejemmel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Igen, egyetértünk, írni úgy, megírni olyannak érdemes szerintem egy-egy művet, ha szabad ezt a szót használnom, hogy annak a lehetséges hatásait azért legalább megérezzük, persze nem manipulálási szándékkal, de leginkább önmagunkat adva, kifejezve. Ez olvasóként is segít megérteni az alkotót. Talán ezért volt szimpatikus a hozzászólásodban az "egymás fejébe látás", mert ott adsz és kapsz is, ez szerintem a legfontosabb. Ez a fajta empátia szerintem tükör is, kényszeresen az, mert ha hiszel benne, az olvasó is meglátja itt magát, de bizony az alkotó is szembesül saját magával, mélyebben, mint sokszor gondolná.
A szó eszköz, csodálatos kifejező erővel, a vers ezzel az eszközzel mesél, visz, vált ki érzéseket, és mutat meg más világokat, ha jól sikerül. Meggyőződésem, hogy az alkotó szándéka ez; mesélhessen, és az hallgattassék is meg a szó legteljesebb értelmében :-).
Köszönöm szépen, hogy visszatértél a vershez.
aLéb
🙂 Ez a válasz nagyon jólesett, mert magam is így érzem. Ha autista lennél, akkor jutalomként most egy mini, cappuccino ízű cukokát kapnál, vagy megnézhetnél a kedvenc mesédből egy 10 perces részletet. :)))
Manipulálási szándék nélkül (csak neked, csak most, csak itt :)))
Kedvelem jól sikerült, világraszóló meséid. 🙂
Én köszönöm az élményhegyeket! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszi, Kankalin! :-)))
aLéb
Örömmel olvastam szép versedet.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, Marietta.
aLéb
Jó volt Téged újra olvasni…
Köszönöm szépen, hogy megtetted :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Gondoltam, megnézem, milyen verset írtál, két évvel ezelőtt, hogy lássam, ha minden jól halad, milyen fejlődés vár rám két év alatt.
Úgy látom óriási!
Nyilván hülyeség így összevetni magam veled, vagy bárki mással, hiszen pl. Te, már több mint 10 éve publikálsz verseket, míg én, nincs egy éve hogy kezdtem.
Bevallom, ezt a versedet nehéz volt gondolatilag követnem, amiben bizonyára a központozás játszott leginkább közre.
Ha jól látom, a versedet, egy, véget nem érő, összetett mondatban írtad meg, s a szótagszám szerint és négysoros versszakokba daraboltad fel. Bevallom, én szívesebben haraptam volna egyben, legfeljebb két részletben.
Egyébként, tetszettek a képek, amiket szavakkal festettél és a szépen megfogalmazott gondolatok.
Szeretettel gratulálok:
Ildikó
Ildikó, még egy gondolat: itt két év nem idő :-).
aLéb
Köszi, aLéb!
Akkor már értem magamat!
Ildikó
Csak csibészkedek!
Nehogy megbántódj!
Ildikó, dehogy haragszom meg :-). Ez egy ilyen vers, nem ritkán írom egy mondatba a verseimet. Hogy ez hiba, erény, ki tudja, hol így, hol úgy jön. Itt sűrű lett, de bennem a gondolatok lendülete így kívánta. Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb