Amíg elér hozzánk a csillagfény,
Hatalmas távolságot tesz meg a tejút rendszerén.
Áthalad a kozmikus ismeretlenen,
Testet ölt misztikus csillagjegyekben.
Elhozza nekünk a fényt az éjszakába,
A Hold és a csillagok uradalmába.
A csillagfény jön, csillagrendszereken át,
soha, egyszer sem, meg nem áll.
A messzeság tudását hordja,
de megérteni senki sem tudja.
Időn, téren át,
szalad a csillagfény, meg nem áll.
Hozza, viszi sokak tudását…
A tudás csak az övé, senki másé,
Sosemvolt tapasztalat, temérdek emlék.
Átadná e kincset, akárki lénynek,
De mindenkit lemérve
egyszerűen nem talált rá méltót,
ki ezentúl helyette hordhatná e béklyót…
2 hozzászólás
Jó..nagyon is..a vége különösen tetszett, jó a csattanó, de az egész vers megkapó.
Szép gondolataid vannak!
Szép, mint a csillagok!:) Gratulálok!:)