Jégvirágos ablakomnál
hallgatom a múló idő dalát,
a sziklák zúgó, halk moraját
a sodrás emléke elringat,
a tél hidege kristálycseppjeiből itat.
Gondolok némán, mélán – csak Rád,
csak Rád, csak Rád…
szívem egyre hevesebben kalapál,
zsong benne a vér,
a pulzálás kis eret keresgél,
s egy apró billentyű megmozdul,
a vér a szívembe lávaként betódul,
buzgón, morajló sebességgel,
áramlik széjjel,
széjjel, széjjel…
Ó, játszana már hajam a tavaszi széllel,
de künn a réten a fagy még birkózik a téllel,
téllel, téllel…
távolból olvadón érezlek, bársonyos téli éjjelek,
jön felém a petárda, s az éji fénnyel kéjeleg,
beteríti a hamvas eget csodás fénnyel
fénnyel, fénnyel…
– bódító melegséggel –
lehűtöm pezsgőmből a jéggel
jéggel, jéggel…
csillagfénnyel álmodom ma éjjel,
éjjel, éjjel…
10 hozzászólás
Szép csillagfényes álmod lehetett 🙂
Ez nekem olyan mint amikor játszom a gitáromon, és van egy effekt, ami így pulzál…élveztem amit írtál nagyon különleges ezzel az ismétlődéssel., olyan mint a zene..Gyönyörű és dallamos, szívet melengető..bár nem tudom, hol a csudában van a "Rád"???…vagy van?, vagy várod..? Vagy volt?… Tessék már elmondani!!!.))
Üdvi sok szeretettel : d.p.
Ez nagyon szép, sleepwell! Az ismétlések igen tetszenek benne. Attól valahogy mélabúsabbá válik az egész.
Gratulálok: Colhicum
Nagyon szépen köszönöm Kedves Tamás, Dini és Colhicum:)
Mint ahogy a tüzijéték fénye,
versedben a szavak úgy terülnek, áramlanak, szikráznak, világítanak a messzeségbe…
felcsillanó reménnyel, reménnyel…:)
Dóra!:)) Nagoyn szépen köszönöm…köszönöm..Neked..neked..:))
Lassan olvasom, s mintha kisérő zenét is hallanék….
csodaszép
Nagyon köszönöm András:)
Nagyon jó újra és újra olvasni a versedet Kedves Sleepwell!
Eláraszt az álmod lüktetése,
A szíved rezdülése,
A vágyódásod halk reménye
S az álmod édes meséje!
Köszönöm: Falevél
Köszönöm kedves Falevél!:)