Adjatok csókot az értelemnek!
Fák koronáin ma miért teremnek,
És miért menekülnek gyökérbe a csillagok?
Nevető szemem, ha összehúzom,
Miért ijed tőlem anyám, s húgom?
S miért menekülnek gyökérbe a csillagok?
Hogy e viselős világban összetörve
Ne dőljön már senki kardba, tőrbe,
S ne meneküljenek gyökérbe a csillagok!
Pofozó világba születtem;
Én simogatásokat foltozó…
Örülnöm kell egy koldus-szerepben,
Mikor kegyeket osztani volna jó!
10 hozzászólás
Kedves Éjkirály!
Nem furcsállom, hogy még nem írtak ehhez a versedhez, én is már jártam erre tegnap, de szó nélkül elszaladtam, hogy majd egy megfontoltabb pillanatban visszajöhessek, hiszen nehéz írni róla. Nekem igazából sok száz szép gondolatom lenne, de mivel az nem férne ide ki, ezért csak azt mondanám el, ami nekem nem igazán tetszett: "pofozó világba születtem". Ez a "pofozó" szó nem illik igazán oda, de ahány ember, annyi látásmód. Ettől függetlenül minden stimmel, gyönyörű vers!
Gratulálok, boldog karácsonyt!
Kedves Fanofgd!
Gondolod, hogy ilyen "nehéz" lenne a fent írt pár sorom? Ilyen komoly témához nyúltam?
Te mit írnál a "pofozó" helyébe? Nekem nem csak azért van így írva, mert ennél jobb nem jutott eszembe, hanem mert azt akartam kifejezni, hogy bíz' adja az élet a pofonokat, de keményen!
Nekem ez a pár gondolat a szereteten felül az adni akarást, és az élet keménységét jelenti – legalábbis ezt szerettem volna formába igazgatni.
Sok szeretettel kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, sikeres, gazdag Újesztendőt!
Éjkirály!
Igen, nehéz a téma, mert az érzéseidről szól, amiket meg kell érteni első sorban és csak aztán írni róluk.
Nem akartalak megsérteni a "pofozó" szó kielemzésével, elhiszem, hogy sokat gondolkodtál rajta. Nem vagyok jobb, de még jó író sem ahhoz, hogy tanácsot tudjak adni annak a helyére, és okoskodni sem akarok (bár lehet, hogy már éppen megtettem). Meg szeretném azonban ismételni: továbbra is nagyon tetszik a versed, csak ezt az egy szót találtam egy kicsit másnak. Ne haragudj, ha megbántottalak, nem rossz szándék vezérelt!
Köszönöm, neked is ugyanezeket kívánom!
Szia,
Réka
Kedves Réka!
Dehogy bántottál meg! Erről szó nincs! Én valóban érdeklődéssel kérdeztem, hogy esetleg van-e jobb szó, ami ide illene! (ezért is írtam le, mi volt a szándékom 🙂 )
Te is verselsz; gondoltam, hátha van ötleted… Egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy "okoskodás" lenne, amit írtál- ellenkezőleg! Örülök, hogy kritikus szemmel olvasol! Őszintén hiszem, hogy a jó kritika (amilyen a tied is!) valóban épít!
Köszönettel tartozom! Amiért időt szánsz rám (is), amiért nem csupán olvasol, de leírod a véleményed is! Annak pedig külön is örülök, hogy tetszett az alkotásom:)
Szeretettel: Éjkirály!
Szia!
Versed többrétegű, többszöri olvasást igényel, mire a rejtett tartalmak is elénk tárulnak. Nekem nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália
Örülök, mert tényleg féltem, hogy megbántottalak! Még egyszer ne haragudj, ha csak egy kicsit is! (Amúgy a nagyszüleim a Réti János utcában laknak.) 🙂
Remélem egyre több vers lesz leporolva!
Üdvözöl:
Réka
Kedves Éjkirály!
Varázslatosan írsz nem okoztál csalodást.
Szeretettel:Hekaté
Kedves Éjkirály!
Nekem tetszett! Az első sor viszi a prímet, legalábbis számomra.
A pofozó világ pedig tökéletes, mert tényleg abban élünk! Boldog lehet, aki ezt nem érti!
Üdv: Kankalin
Nem semmi!
J.
A "pofozó" -világ kifejezés tényleg nem a legszerencsésebb, mert nem derülkipontosan, az író hogyan érti: Ki pofoz kit? Persze úgy nagy általánosságban azért sejteni lehet, hogy arra gondolsz, a volág pofoz minket. Ez így viszont további kételyeket vet fel. Kik azok akiket "minket"-ként aposztrofálunk? A világ polgárai, színre, nemre, korra, pénztárcára való tekintet nélkül? Mi mind egyként vagyunk pofozva, vagy vannak közöttünk olyanok, akiket jobban pofoz a világ (= az élet). Én pl az "öldöklőt" javasolnám. Persze az se jó, ugyanezek miatt. Na, zsákutcába kerültem. Mi lenne pl, ha "vászon-világ"-ot írnál? Arra megy a következő sor, a foltozással. És talán "osztni" a szótagszám miatt. Nagyszerű vers különben, nálam is 5! -én