Emlékszem akkor régen
csillag hullott ezrével.
Bámultuk a csillagot
néztük a Hold hogy ragyog.
Kezed kezemben pihent
néztem ragyogó szemed.
Akkor kívántam nagyon
az idő álljon meg maradjon.
Csak mi ketten kéz a kézben
az ezüstös holdfényben.
Szemed tüzében fény lobog
így leszünk mi boldogok.
De az élet mást akart
sötét felhő eltakart.
Nem láttalak, eltévedtem
nyomodra sosem leltem.
Eltűnt csillag voltál nékem
gyönyörű álomképem.
Csilingelő kacajod
soha többé nem hallom.
Drága kincsem a szívem
mit örökbe adtam néked.
Magaddal vitted, búcsúztál
könnyek közt elhagytál.
2 hozzászólás
Kedves Anikó!
Szép alkotásodhoz szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon szép és egyben fájó emlékezés!
Szeretettel gratulálok:sailor