borul fölém az égselyem
felettem nincsen már hatalma
eloszlott minden kételyem
apró fények – ti hű barátok –
kíséritek a léptemet,
örül szívem ha nézek rátok,
éjfélmosollyal el tudjátok
feledtetni rosszkedvemet
bámulom ezt a fénylő képet,
miközben belül reszketek
– mi lesz ha majd felhő takarja –
az összes csillag elfeled…
14 hozzászólás
Látható vers! Aranyos:)
Köszönöm Ágnes 🙂
Szia!
Szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Köszi, Rozália:)
Nagyon szép! A fény és a sötétség, a remény és a kétség.
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szia Évike!
A két versszak elég lett volna./ez vicc volt/Szép az egész úgy ahogy megírtad.Csk a kétség,.. az mindíg oda férkőzik.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves dreaming!
Ellentétek, gondolatok, érzések szép megfogalmazása a versed.
Gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Az előttem szólók már minden lényegeset leírtak, így én csak annyit, hogy itt jártam és tetszett. 🙂
Szeretettel: Hópihe!
Nagyon szép. És biztos, hogy te is tudod, még ha néha nem is látod őket, még ott vannak neked. 🙂
Üdv,
Poppy
Nagyon szép, dreaming!
ruca
Kedves Panka, Valika, Adrienn – köszönlek benneteket 🙂
Hópihe, Poppy, ruca :))))
Ezt én sem bírtam szó nélkül hagyni!:)
Felettébb kellemes élményt kaptam, köszi!
Köszönöm szépen, hogy "nem hagytad" szó nélkül 🙂 …és hogy ilyen kedves szavakat hagytál itt nekem 🙂
Üdv: Éva