Búcsú imáját morzsolom a mai napnak.
Elmúlt hát ez is.Szél szánkázik a dombokon odakinn.
Az eresz alatt, fázós madarak szipognak.
Pattanó szöcske szunnyad.Törpe bokrokat
ölel az éjszaka.A csillagok már rég lehulltak.
Szitálva leng a szomorúság itt legbelül.
Nehéz így egyedül.Megfáradt két kezem
ölembe ejtem, s lehajtom télbe borult nehéz fejem.
6 hozzászólás
Ez gyönyörű, gratulálok!
Emeld fel fejed, itt a tavasz!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Mária!
Csodaszép a versed, ráadásul meg is érintett.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad.
Köszönöm Fél-X , hogy elolvastad.
Barátsággal Mária
Kedves Pipacs!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel Mária