Csak azért nézem éjjel az eget,
hogy a fekete fényekben téged keresselek,
hisz ott is vágtatnak paripák
húznak csillagokból rakott szekeret,
lélek csokrokat hord, a bakon égi kocsis ül,
de itt, e világon csak magamba borulva
én állok könnyes szemekkel, egyedül.
Kitéptél szívemből egy darabot,
szeretet palotám legszebb szobáját
ablakában virágok nyílnak
vonzva milliónyi tarka pillangót,
hogy törékeny selyemszárnyukkal,
ott is téged simogassanak.
Csillagokban kereslek mindig,
mert a nappalok gödrében elveszel
eltakarnak füstszínű felhők s addig,
míg a tisztuló fekete égre szórja
a fényes pontokat, kirakva arcodat,
addig magamba látlak, ott zakatolsz bennem
s érted vívom minden nap lélekharcomat.
2 hozzászólás
Megkönnyeztem…
Gyönyörű verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam kedves szhemi.
Gratulálok.
Szép napot!
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Én örülök, hogy olvastad, és külön öröm ha tetszett is.
Neked is szép napot.
Szeretettel: József