Az Éjjel szeretője voltam:
Megcsókoltam az összes csillagot
Aztán ágyba vittem a képeket,
A fénylő ponttengert.
Kerek Holddal rúgtam be,
S szerelmeskedtünk csöndes éjen,
Miközben emberek vágták ketté érzéseiket.
Én voltam a csillagképek árnyéka és
A szerelmesen Schubertet daloló könnycsepp.
Bárcsak lenne értelme belefolyni a sötétbe
Hogy fényt lássak, csak rövid időre.
9 hozzászólás
"Én voltam a csillagképek árnyéka és
A szerelmesen Schubertet daloló könnycsepp."
Ó!
üdv.koko
Köszönöm :))
Szia Dorothy!
Szépen írsz, nagyon tetszik, ahogy megfogalmazod a gondolataid! Jó volt olvasni Tőled!:)
Minden jót: C.
Kedves Dorothy! A mondanivalód szépen becsomagoltad, az éj sötétjébe. Éj után a nappal fénye jön, majd meglásd! Szeretettel: Éva
Köszönöm szépen a kedves véleményeket!
Nagyon tetszett!
Üd:sailor
köszönöm szépen!:)
Gyönyörűséges. Örülök, hogy olvastam e gyöngyszemet. Remek a cím!!
Gratulálok szeretettel: oroszlán ( Ica
Kedves Ica!
Nagyon szépen köszönöm, kedveseket írsz, és nagyon jól esik. 🙂