Mintha csillámporral vonna be két kezed,
Csak neked és általad létezek.
Lelked kútjából iszom minden nap,
És lelkemből én is megitatlak.
Álomvilágban úszik a létünk,
Elvarázsolsz mikor egymáshoz érünk.
Újjászületve lépünk a reggelbe,
Nevetve rohanunk az estébe.
De, ha már egyszer nem lennél többé,
A csillámpor szétfoszlana köddé.
És szomjam olthatatlanná válna,
Nem tartoznék már ebbe a világba.
11 hozzászólás
Naggyon szerelmes :-))
Annak is szántam:)))
Szép gondolatok, élvezetes megfogalmazásban.
Georgetta
Kö9szönöm a hozzászólást.
Hogy ez mennyire gyönyörű! Bámulatos, szinte egy filmet festesz elém, látom magam előtt a boldog párt… Gratulálok! Nagyon tetszik!
Örülök, hogy tetszett. A férjem is megkönnyezte:)
Kedves Leti!
Gyönyörű lett ez a versed!
Szeretettel: Falevél.
Örülök, hogy tetszett!
Ez a vers nagyon szép! Gratulálok!
Örülök, hogy olvashattam a versed, felüdülés volt. 🙂 Szúrópróba szerűen kerestem rá erre a címre, és pont a te műved nyitottam meg 🙂
üdv.:Doreen
Örülök, hogy tetszett. Valóban a véletlenszerű dolgok néha nagyon jók tudnak lenni.