Csillagszilánk

Valamikor, gyermekkorban
játszottam én kint a porban,
gyakran ott is ért az este:
anyám meg az órát leste,
jön-e haza már a fia,
aki kicsi, nem dalia!
Mégis mindig messzire néz,
távlatokat, titkot fürkész:
csendes gyermek, tépelődő,
elmerengve nézelődő.
Ezért mindent jól megszemlél,
s este, mikor a hold felkél
kint poroszkál az út mellett,
titkokat is ott keresget.
Egyik este, már sötét volt,
a kelő hold egy vörös folt
fenn az égen, s lenn sötétség,
minden derűs: semmi kétség
éjszaka jön, tücskök szólnak,
alkonyata van a szónak.
Csak az éji neszek hordják
messzire a dúvad-portyák
friss zörejét, izgalmait,
hová vájja tűzkarmait,
ha enni kell ma is végre
mert a hold fut fel az égre!
Sápadt fénye lassan dereng,
tűnik el a préda, s kereng
vén bagoly kút kávájánál,
denevér a ház falánál.

Elnyújtózik a rest macska,
vacsoráját rég megkapta,
csak a tücsök ciripelget:
ma már semmit nem cipelhet.
Lyukja árva, lakó nélkül.
kiderülhet róla végül,
zenésznek jó, rovarnak nem,
este semmi jó nem terem.
Prédának sem, s bogaraknak,
talán büszke, szép lovaknak
jut még este is itató,
tiszta alom, zab, sirató,
hogy a napnak ezzel vége
nem láthatnak fel az égbe!
A fűben sem járkál lábuk,
nem lesz vizes a bokájuk:
bár látványnak is nagyszerű,
mit rejt régtől fogva a fű!
Mi hunyorog onnan miránk?
Földre szisszent csillagszilánk?
Nem! A fű közt kis rovar van,
Így nyár táján, alkonyatban.
Csak egy hernyó, tán fél centi
ám a fényt most ő jelenti:
Szentjános a bogár neve
legyen áldott az istene,
mert a fűben így nyár végén
eleven tűz az út szélén.
A zöld fűben parázs állat,
csak egy fénylő kis varázslat:
mint egy ékkő, kiviláglik,
fűszál közül messzi látszik!
Nem lehet nem észrevenni,
annál inkább kézbe venni!
Pedig szerény, visszabújna,
harmat-fűbe menne újra:
nem vágyódik hírverésre,
csak békére, pihenésre!
Fáradt ember rá ne lépjen,
ám biztosan hazaérjen,
gyalogútját gyémánt szegje,
s szép fényével elvezesse!
Gyerekzsivaj köszöntse őt,
láthasson még nyári mezőt,
húzzon kaszát erős karja,
Mert Isten is így akarja!
Fohászkodnak ifjak, vének:
rég gürcölő puszta-népnek
jusson kenyér, hozzá tej is,
s áldott legyen élete is!